Távhő - Ezt mérhetjük ....
A fogyasztók és a fogyasztóvédők egyaránt elfogadhatatlannak tartják a távhőellátás jelenlegi helyzetét – ez derül ki a Magyar Hírlap elmúlt napokban megjelent cikkeiből.
A távhő törvény alapján 2003. július 1-én életbelépett, kötelezően alkalmazandó hőközponti mérés még mindig nem teszi lehetővé a távhőben rejlő takarékoskodási lehetőségek kihasználását, és azt sem, hogy a távhőfogyasztók legalább ugyanúgy tudjanak élni fogyasztói jogaikkal, mint a más fűtési móddal rendelkezők.
A hőközpontokban történő mérés szerinti elszámolás július 1-i bevezetése sajnos szertefoszlatta a távhőfogyasztók azon reményét, hogy ezentúl lehetővé válik az valós fogyasztás szerinti elszámolás. Az új, kötelezően alkalmazandó rendszer ugyanis továbbra sem a lakásokat, hanem a lakótömböket, társasházakat tekinti fogyasztóként.
Ez a megoldás – ellentétben a Magyar Hírlap által idézett Főtáv szakértő állításával – koránt sem vezet a fogyasztók takarékoskodásához, így a környezetvédelmi szempontok sem tudnak érvényesülni. Ennek több oka van.
Egyrészt, ha nem valósul meg, a lakásonkénti mérés, az egyéni takarékoskodás hatása a ház összfogyasztására marginális lesz: miután a legtöbb társasházban továbbra is a fűtött légköbméter szerint leosztott díjat kell fizetni, akármennyire is takarékoskodik egy háztartás, ha „szomszédai” nem teszik ezt, a fűtésszámla nem lesz alacsonyabb.
Másrészt a fogyasztóknak a távhő esetében –országos átlagot tekintve – csupán a végleges fűtési számla kb. ötven százalékára, a hődíj mértékére van befolyása. Ugyan mi ösztönözné energiatakarékosságra a fogyasztót, ha. a havi 12 000 forintos fűtésszámlájából, csupán a 6 000 forintos hődíj 10 százalékát takaríthatja meg, azaz havi 600 forintot? Természetesen annak, hogy megteremtsük a 10 százalékos megtakarítás technikai feltételeit, hatalmas beruházási költségei vannak.
A magas alapdíjat nem csak a takarékoskodási szempont miatt sérelmezik a fogyasztók. Méltánytalanul magasnak tartják pl. a gáz alapdíjához képest, amely százalékos arányban jóval alacsonyabb.
A problémát csak súlyosbítja, hogy elégedetlenség esetén a távhő fogyasztók gyakorlatilag nem dönthetnek úgy, hogy leválnak a szolgáltatást nyújtó rendszerről. Erre ugyan biztosít lehetőséget a távhő törvény, azonban szinte lehetetlen kritériumokat állít a leválni szándékozó fogyasztó elé, akinek meg kell szereznie az épület vagy épületrész valamennyi tulajdonosának hozzájárulását, a távhőszolgáltatással azonos komfort értékű más hőellátást kell megvalósítania, viselnie kell azokat a költségeket, amelyek a fogyasztói berendezéseknek a felmondás következtében szükséges műszaki átalakításával felmerülnek stb. Ezek alapján pl. nem teheti meg, hogy ad abszurdum fűtés nélkül hagyja a lakását. Azoknak a szerencséseknek, akik annak idején pl. gázfűtéses lakást vásároltak, nem kell megfelelniük ezeknek az elvárásoknak.
Látszik tehát, hogy az hőközponti mérés szerinti elszámolás egyelőre több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a távhő törvény felülvizsgálatát, a távhő szolgáltatók a rendszer további korszerűsítését ígérik. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!
A Magyar Hírlap kapcsolódó cikke:
Nem lesz mindenütt igazságos az új távhőmérés
http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=68955&archiv=1&next=0
