Megújuló szabályozás itthon és külföldön
Míg az Európa Tanács energetikai bizottsága 2004. májusában elmarasztalta hazánkat a megújuló energiaforrások elterjesztéséért folytatott politikáját, addig Németországban progresszív, ambiciózus célokat tartalmazó törvény lépett hatályba. A törvény arra hivatott, hogy a megújuló energiaforrások aránya a teljes energiakínálat egyötödét tegye ki 2020-ban. A jogszabály külön rendelkezik az egyes megújuló energiaforrásokra vonatkozó villamos energia átvételi áráról is.
Németország: ambiciózus célok, következetes törvényi szabályozás
Augusztus 1-jén lépett életbe az új német energetikai törvény, amelynek célja, hogy megfelelő keretet biztosítson azon beruházások a számára, amelyek a nap-, szél-, víz- és geotermikus energia kiaknázását célozzák. Németországban jelenleg az 500 milliárd kilowattos piac nyolc százalékát adják a megújuló energiaforrások. A német környezetvédelmi miniszter szerint a törvény célja, hogy ezt az arányt 2010-re 12,5 százalékra, 2020-ra pedig 20 százalékra növelje. (A magyarországi EU-s célérték a 2010-es időszakra vonatkozólag 3.6%.) A törvény szabályozza a megújuló energiaforrások és az elektromos hálózatok kapcsolatát, valamint a szolgáltatóknak nyújtott támogatásokat is.
Magyarország: Egyet előre, kettőt hátra
Magyarország más utakon jár. A 2001. végén elfogadott villamos energiáról szóló törvényhez kapcsolódó gazdasági miniszteri rendelet csupán mérsékelt árat határozott meg a megújulók összes fajtájára. A törvény kimondja, hogy az átvételi árat évente módosítják az infláció mértékével, az átvétel garantált időtartamát 2010-ig határozták meg.
Ezt a rendelkezéscsomagot sok kritika érte, hiszen a „lényegi” részek (átvételi ár, garantált időszak) nem a törvényben, hanem „csak” a miniszteri rendeletben kerültek megfogalmazásra, ami jelenthette azt is, hogy azok könnyűszerrel megváltoztathatóak. Ez nagyfokú bizonytalanságot okozott a megújuló energiaforrások hasznosításába befektetni kívánók körében. A kritikai észrevétel sajnos beigazolódott: a gazdasági miniszter rendeletében az átvételi ár negatív irányba módosult. Az átvételi ár mintegy 40 fillér/kWh-val csökkent az új „napszaki besorolási kategória” megjelenésének köszönhetően.
Összességében elmondható, hogy a megújuló energiaforrások hasznosításának szabályozása nem beruházásbarát. A rendeletből egyértelműen kiderül, hogy a kormányzat csak retorikai szinten támogatja a megújuló energiaforrásokat, szabályozásában bünteti az ezeket hasznosítani kívánó kezdeményezéseket.
A német törvényre vonatkozó rész az MTI környezetvédelmi hírlevele alapján készült.
Kőrös Gábor
