Az energiahatékonysági beruházások meghiúsulásának egyik oka a pénzhiány
Természetesen, az egyik leggyakrabban elhangzó indoka az energiahatékonysági beruházásokkal kapcsolatos ellenállásnak a pénzhiány. Ezen belül is figyelmet érdemel az a tény, hogy ez a probléma leggyakrabban azokban a lakóközösségekben marad megoldatlanul, ahol több alacsony jövedelmű család, vagy egyedülálló él.
Tipikus ilyen csoport a nyugdíjasoké. Azokban a társasházakban, ahol nagy az alacsony jövedelmű csoport aránya, forrásproblémák két jellemző fajtája figyelhető meg. Az egyik, amikor a társasház vonakodik kölcsönt felvenni, mert attól tart, hogy a részletfizetéssel gondok adódhatnak. Másrészt azokban az esetekben, ahol az energiahatékonysági beruházásokat “saját kassza” alapján oldják meg, az alacsonyabb, kiszámíthatatlanabb jövedelmű lakók nem mernek belefogni ilyen beruházásokba. Általában ezek azok a lakóközösségek, ahol a pályázati önrész előteremtése is gondot jelent.
Ez egy összetett probléma, amely az egyes lakókat, és az egész lakóközösséget is hátrányosan érinti. Fontos megjegyezni ugyanakkor hogy az effajta lakóközösségi helyzet egy általános társadalmi problémát is türköz: azt, hogy a nyugdíjas kort átlépő emberek anyagi helyzete és létfenntartási lehetőségei rohamosan csökkennek. Ebben a helyzetben az egyéni energiahatékonysági, környezetvédelmi beruházások valóban luxuskiadásokat jelentenek.
Az Energiaklub felmérése során megkérdezett esetek közel egyharmadában maradt el beruházás kifejezetten a nyugdíjasok és egyedülállók rossz anyagi helyzete miatt. Ezt látva, célszerűnek tartjuk, hogy a megfelelő hatóságok kidolgozzák az e célcsoport igényeihez és anyagi lehetőségeihez igazított pályázati rendszereket, a szociális alapon igénybe vehető támogatásokat.
