A megújuló energiaforrások támogatásának helyzete Magyarországon

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) honlapját (www.gkm.hu) meglátogatva évek óta látható a pályázati lehetőségek kihasználására buzdító kiemelt szlogen: „Adott a lehetőség”. Bizonyára a gazdaság számos területére igaz lehet ez a szlogen, a megújuló energiaforrások hasznosítására vonatkozóan azonban úgy tűnik, helyesebb lenne a „Már nincs több lehetőség” alkalmazása. Valószínű ugyanis, hogy 2005-ben már nem írják ki a 2000 óta folyamatosan működtetett, energiatakarékossági, energiahatékonysági, valamint megújuló energiaforrások hasznosítására vonatkozó pályázatokat.
Vajon mivel lehet magyarázni egy öt éve folyamatosan működő pályázati rendszer „felfüggesztését” valójában inkább megszüntetését? Esetleg sikerült volna elérni a pályázat elindításakor kitűzött célokat? Ez nyilvánvalóan nem lehet igaz, hiszen az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások hasznosítása terén is Magyarország messze elmarad mind saját lehetőségeitől, mind a nemzetközi, konkrétan az Európai Unió elvárásaitól. A hivatalos magyarázat egyszerű: költségvetési takarékosság, forráshiány. De vajon ez elegendő indok lehet-e egy az egész világon prioritásként kezelt terület hazai háttérbe szorításához?
Ma naponta szembesülhetünk a klímaváltozás fenyegető rémével. A szélsőségessé vált időjárás egyre sűrűbben és egyre pusztítóbb erővel bizonyítja erejét. Az írott és az elektronikus sajtóban újabb és újabb tudományosan megalapozott klímamodellek, jóslatok jelennek meg, melyek a Föld váratlanul gyors ütemű globális felmelegedését jósolják. A felmelegedésért pedig a légkörbe kibocsátott üvegházhatású gázok (CO2, CH4, N2O, fluorozott szénhidrogének) a felelősek. Ezek közül pedig a fő felelős (60%-ban) a döntően energiatermeléskor keletkező CO2. A Föld fenntartható fejlődésének kulcskérdése, hogy sikerül-e az emberiség egyre nagyobb energiaigényét úgy kielégíteni, hogy közben az üvegházhatású gázok kibocsátása nem nő, sőt jelentősen csökken. Ezt egyrészt az energiahatékonyság növelésével, másrészt a megújuló energiaforrások (nap-, szél-, biomassza, víz-, és geotermikus energia) fokozottabb felhasználásával lehetne elérni.
Versenyen kívül – biztos utolsó helyezéssel
Elméletileg a megújuló energiaforrások mennyisége bőségesen elegendő lenne az emberiség teljes energiaszükségletének kielégítésére, a gyakorlatban azonban ez – legalábbis egyelőre – nem megvalósítható. Reális cél lehet viszont a jelenlegi általában alacsony részarányok megtöbbszörözése. Példaként említhető az Európai Unió energiapolitikai célkitűzése, mely 2010-ig a megújuló energiahordozó felhasználás jelenlegi 5,3%-os részarányát 12%-ra, a megújuló energiával termelt villamos energia részarányát pedig 22,1%-ra kívánja növelni (2001/77/EK direktíva). Ez természetesen a teljes EU-ra vonatkozó átlag, ezen belül az egyes tagországok adottságaiktól, és elkötelezettségüktől függően változó részarányokat vállaltak. Az 1. ábrán látható, hogy a jelenlegi EU tagországok 2010-re milyen részarányban vállalták azt, hogy a villamos energia szükségletüket megújuló energiák felhasználásából fedezik.
1.        ábra
Az EU tagországok vállalásai 2010-re a villamos energia termelésen belül a megújuló energiák részarányára
Az ábrából jól látszik, hogy Magyarország messze a legalacsonyabb vállalást tette, így az EU tagországok között az előkelőnek éppen nem nevezhető abszolút utolsó helyet foglalja el. Sajnos ez a helyezés jól mutatja azt, hogy a hivatalos magyar energiapolitika mennyire tartja fontosnak a megújuló energiák hasznosításának ösztönzését. Jellemző lehet az is, ahogy az energetikáért felelős helyettes államtitkár nyilatkozott az utolsó helyezésről: „Ez nem versenypálya”. Sajnos az államtitkár úr téved, ez igenis versenypálya, több értelemben is. Versenypálya azért, mert a tét környezetünk állapotának megőrzése, az ellenfél pedig a globális felmelegedés. És versenypálya a hagyományos értelemben is ugyanúgy, ahogy a gazdaság minden területe az. A megújuló energiák hasznosítása ma egyike a világ legdinamikusabban fejlődő iparágainak. Soha nem látott technológiai fejlődés tapasztalható ezen a téren, országonként új munkahelyek tíz-, esetleg százezrei jönnek létre. Tudomásul kellene végre venni, hogy ha Magyarország fel kíván zárkózni a fejlett országokhoz, akkor a gazdaság egyetlen területén sem engedheti meg magának, hogy rövid távú takarékosságra hivatkozva tudatosan vállalja a lemaradást. Ráadásul a környezetbarát, megújuló energiák hasznosítása révén nem csak hazánk környezeti állapota javulna, de csökkenne az ország energiaimport függősége is, ami újabb gazdasági versenyelőnyt jelentene.
Egyenlő pályák – egyenlőtlen esélyek
A megújuló energiákra jellemző, hogy ma még tisztán a piaci verseny szabályai szerint nem tudják felvenni az árversenyt a hagyományos, fosszilis energiahordozókkal. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a jelenlegi energiaipar infrastruktúrája teljes mértékben a hagyományos energiahordozók figyelembevételével épült ki, a megtermelt energia ára pedig nem tartalmazza az ún. externális költségeket. Ráadásul óriási hatalmú energialobby érdekelt a jelenlegi állapot fenntartásában. Ezért a mindenkori kormányok feladata az, hogy olyan szabályozó és ösztönző rendszert dolgozzanak ki, amely a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszi, és ezért segíti a megújuló energiaforrások hasznosítását.
Megújuló energiák hazai támogatása - a kezdetek
Magyarországon 1999-ben született először hosszú távú, 2010-ig szóló stratégia a megújuló energiák alkalmazásáról (1107/1999. számú kormányhatározat). Ennek alapján indult meg 2000-ben az első Energiatakarékossági Program. Bár előtte is léteztek energiatakarékossági pályázatok - ilyen volt pl. a „Német Szénsegély” és a „Környezetvédelmi Alap Céltámogatás” (KAC) – viszonylag egyszerű, magánszemélyek által is megpályázható támogatási rendszer csak 2000-től működött. Mivel az energetika a gazdasági tárcához tartozik, ezért az energiatakarékossági pályázatokat is a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kezelte. 2001-ben és 2002 ez a támogatás a Széchenyi Terv része volt, 2003-ban és 2004-ben pedig a Nemzeti Energiatakarékossági Program (NEP) elnevezést kapta.
2. ábra
Az energiatakarékossági programon belül a megújuló energiákat támogató pályázatokra odaítélt támogatások
2000-től 2002-ig az energiatakarékossági pályázatok viszonylag jól működtek. Különösen igaz ez a megújuló energiaforrások támogatására. Erre a támogatási formára viszonylag kevesen pályáztak, ezért a rendelkezésre álló keret nagyjából elegendőnek bizonyult, a pályázók többsége pozitív elbírálásban részesült. A pályázatok benyújtására a kiírástól egészen tárgyév végéig volt lehetőség. Például az, aki átlagos használati-melegvíz készítő napkollektoros rendszer megvalósítására pályázott, közel 100%-os eséllyel adhatta be a pályázatát.
Megújuló energiák hazai támogatása - a közjáték
2003-ban azonban a NEP pályázatok megjelenésével több kedvezőtlen fordulat is bekövetkezett. Az első negatív változás az volt, hogy egy, a pályázati kiírásban szereplő hiba miatt elutasították azok pályázatát, akik a megújuló energiát nem már meglévő, hanem új, épülőfélben lévő házukon szerették volna alkalmazni.  Ez nagyon sok korszerű, energiatakarékos otthont megvalósítani szándékozó építkező csalódását és elkeseredését okozta. Nem értették, hogy az Európában szokásos támogatási rendszerekkel ellentétben Magyarországon miért nem támogatják a megújuló energiákat is hasznosító új lakások építését. Nem értették ezt azért sem, mert ez nem csak a józan észnek mondott ellent, hanem a GKM addigi állásfoglalásának is. A második kedvezőtlen tapasztalat a pályázatok korai, július 22-i felfüggesztése (valójában lezárása) volt. Erre - az indoklás szerint - forráshiány miatt volt szükség. A megújuló pályázatok elbírálását figyelemmel kísérve azonban megállapítható, hogy az előzetesen megállapított keretnél lényegesen kevesebbet ítéltek oda erre a célra, a maradékot pedig átcsoportosították az általános energia megtakarítást eredményező, korszerűsítésekre vonatkozó pályázatokhoz. Különösen elszomorítóak az adatok, ha a pályázatokon belül a magánszemélyeknek odaítélt támogatásokat vizsgáljuk. 2003-ban magánszemélyeknek megújuló energiaforrások hasznosítására a lehetséges 140 millió forintos keretből mindössze 78 millió forint támogatást nyújtottak.
2004-ben még tovább romlottak az esélyei annak, aki megújuló energia hasznosítására szeretett volna támogatásban részesülni. Már a pályázatok kiírásakor is az eddigi egyik legkisebb keretet határozták meg erre a célra, és aztán gyorsan megismétlődött a 2003-as gyakorlat: a pályázatok rendkívül korai felfüggesztése (máj. 15), és az eredetileg tervezett keretek drasztikus megnyirbálása. Az eredmény az lett, hogy 2004-ben összesen 56,1 millió forintot szánt a kormányzat a NEP-en belül a megújuló energiák támogatására. Ezen a - nyugodtan kijelenthető - nevetséges összegen kellett osztoznia 2004-ben mindazon magánszemélyeknek, társasházaknak, lakásszövetkezeteknek, önkormányzati intézményeknek, egyházaknak és különböző jogi személyiségű vállalkozásoknak, akik energiaellátásukat részben megújuló energiák hasznosításával szerették volna megoldani. Az alacsony összeg hivatalos indoklása az volt, hogy kevesen pályáztak. A hivatalos nyilatkozatok mögött nem nehéz felfedezni az energiapolitika jelenlegi irányítóinak valódi szándékát. A kevés számú pályázó nem aggodalommal, éppen ellenkezőleg örömmel tölti el őket. Ez hivatkozási alap lehet a támogatás folyamatos csökkentésére, sőt teljes megszüntetésére. Valószínűleg ők maguk sem veszik észre, hogy esetleg fordítva ülnek a lovon. A normális magatartás az lenne, ha kudarcként könyvelnék el azt, hogy az eredetileg tervezettnél kevesebben pályáznak, megpróbálnák kideríteni ennek az okát, és konkrét intézkedéseket tennének annak érdekében, hogy legalább az eredetileg tervezett szerény célokat teljesíteni tudják. A mai fiskális politika mellett azonban nagyobb érdem a költségvetési pénz megtakarítása, mint az eredetileg tervezett programok teljesítése.
Megújuló energiák hazai támogatása - a vég
2005 úgy tűnik végre egyértelmű, előre kiszámítható év lesz a kis és közepes méretű megújuló energiát hasznosítani szándékozó beruházások számára. Nem fog megismétlődni a 2003-as és 2004-es gyakorlat, a pályázati keretek folyamatos évközi csökkentése. A 2005-ös költségvetés ugyanis eleve nem szánt erre a célra egy fillért sem, így ezt nem is lehet majd évközben tovább csökkenteni. A hivatalos álláspont ugyan úgy szól, hogy az év második felében még elképzelhető a pályázatok kiírása, erre azonban az eddigi gyakorlatot ismerve kevés az esély.
2005-től tehát az a pályázati rendszer, ami a megújuló energiák széles körű alkalmazását tűzte ki célul, megszűnt létezni. Maradt ugyan – szintén a GKM kezelésében – a döntően az Európai Unió strukturális alapjából táplálkozó pályázat, a KIOP, ez azonban csak a nagy méretű projektek támogatását teszi lehetővé. A pályázati alsó határ – amit nem az EU határozott meg, hanem a magyar fél – ennél a pályázatnál 125 millió forint. Ez a magas küszöb kizárja a hazai viszonyokra leginkább jellemző kisebb és közepes méretű megújuló energiát hasznosítani kívánó beruházások támogatását.
A jelenlegi magyar megújuló energia stratégia tehát röviden így fogalmazható meg: határozzuk meg a lehető legalacsonyabb célkitűzéseket, és ezeket próbáljuk meg minél egyszerűbben, néhány nagy méretű projekt megvalósításával elérni. E cikk írója viszont úgy gondolja, hogy ez a szemlélet nem vezethet valódi eredményre. Ezzel csak azt lehet elérni, ami a hivatalos cél: a szégyenteljes utolsó hely a 25 uniós tagországon belül. Magyarország adottságai ennél sokkal többet tennének lehetővé. Mind a nap-, mind a geotermikus, mind a biomassza energia területén Magyarország kiváló adottságokkal rendelkezik, és ezek a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb környezetbarát, tiszta energia hasznosítását tennék lehetővé. Ez azonban csak akkor érhető el, ha támogatást kapnak a kisebb léptékű, magánszemélyek, önkormányzatok, kis-, és közepes méretű vállalkozások által megvalósított beruházások is. Csak a sokszínű, helyi szintű kezdeményezések minél nagyobb számú megvalósulása eredményezheti a lakosság szemléletének változását, és tőkeerős, felkészült, a megújuló energiák hasznosítása terén tevékenykedő vállalkozói kör létrejöttét. E két utóbbi feltétel nélkül pedig nem képzelhető el a megújuló energiák alkalmazásának széles körű elterjedése.
 
Varga Pál