Paks-a-méta 16. - Minek állt útjában Aszódi Attila?
A hírek szerint funkciója megszűnt, vélhetően azonban gyakorlatilag menesztették Aszódi Attilát, a paksi miniszteri biztost. A tavalyi üzemzavar felszámolásának lényegi része – az indoklással ellentétben – ugyanis messze nem zárult még le: a harminc sérült üzemanyag-kazetta változatlan állapotban hever a kettes blokk szerelőmedencéjében. Az Energiaklub úgy véli, hogy a kettes reaktor PR-szempontokat szolgáló újraindítása, illetve a miniszteri biztos és a paksi vezetés között az alapvető biztonsági kérdésekben meglévő nézeteltérés húzódik meg a menesztés hátterében.
Az Energiaklub szerint a miniszteri biztos a paksi kettes blokk újraindítása körüli huzavona áldozata lett. Aszódi Attila menesztése vélhetően annak a következménye, hogy Pakson – a szólamokkal ellentétben – a gazdasági szempontokat változatlanul a biztonsági szempontok elé helyezik. Ez komolyan elgondolkodtató a kettes reaktor újraindítását kürtölő harsonák hangzavarában, hiszen az erőmű tavalyi, máig tartó üzemzavara is ennek a szemléletnek volt az eredménye.
„Jellemzőnek és egyben aggasztónak tartjuk, hogy míg Pakson biztonságnövelő programokról, a biztonsági kultúra fejlesztéséről beszélnek, addig a háttérben megszabadulnak a miniszteri biztostól, aki a tavalyi üzemzavar utáni kinevezése óta többször is ellentétbe került a paksi vezetéssel biztonsági kérdésekben” – mondta Perger András, az Energiaklub munkatársa. „A menesztés fényében megalapozottnak látjuk azon félelmünket, hogy a kettes reaktor újraindítása elsősorban presztízsszempontokat elégít ki, a biztonsági szempontok pedig változatlanul másodlagosak.”
Az Energiaklub Aszódi Attila kinevezésekor arra az álláspontra helyezkedett, hogy miniszteri biztos helyett kormánybiztos kinevezése lett volna megfelelő az üzemzavar után kialakult helyzetben, tekintettel arra, hogy az Atomtörvény (1996. évi CXVI. törvény) értelmében a nukleáris biztonság kormányzati, és nem miniszteri felelősség. Most Aszódi Attila miniszteri biztosi státuszának megszűn(tet)ése jelzi, hogy a döntéshozók továbbra sem a súlyának megfelelően kezelik a paksi incidenst. Nem tekinthető ugyanis lezártnak a folyamatok „lényegi része” a példa nélkül álló üzemzavar esetében akkor, amikor a felszámolás biztonsági kockázatokkal járó gyakorlati szakaszának kezdete csak hónapok múlva várható.
