Energiahatékonysági beruházások a távhős társasházakban
Egy-egy lakótömb, épület teljes felújításával a típustól és az épület állagától függően 30-60 százalékos energia-megtakarítást is elérhetünk. Ez az energiamennyiség önmagában is jelentős, az pedig csak növeli a súlyát, hogy tudjuk: az energiafelhasználás által generált CO2 és más égési termék kibocsátás súlyos környezeti hatásokkal bír - és persze a pénztárcánkat sem kíméli.
Az alábbiakban összefoglaltunk pár olyan energetikai típusproblémát, amelynek megoldása jelentős energia-megtakarításhoz vezet. A típusprobléma mellett feltüntetjük az ideális esetben elérhető megtakarítási hányadot, az átlagos megtérülési időt, valamint azokat a jellegzetes problémákat, amelyek megakadályozhatják a beruházások lebonyolítását.
Kapcsolt épületek szétválasztása
A kapcsolt épületek esetében a távhő hőközpontok több épületet látnak el egyszerre hővel. Ez nehezen szabályozható rendszer, amelynek több oka is van. Ebben az esetben lakóházaknak egy jóval nagyobb rendszer működési energiáját kell fedeznie. Emellett bármilyen energiahatékonysági beruházásról a lakóházaknak együttesen kell döntenie, tehát több lakóközösség véleményét kell összehangolni, ami nem könnyű feladat. Az egyes lakóházaknak egymagukban nem érdemes energiahatékonysági beruházásokba vágniuk, mert ekkor hiába takarékoskodnak, a másik ház pazarlását még mindig fizetniük kell. Könnyen belátható, hogy a lakóépületek egy hőközpontra való kapcsolása nem jár túl sok előnnyel sem a hatékony energiafelhasználás, sem a költséggazdálkodás szempontjából. Ezért többen is úgy döntöttek, hogy saját hőközpontot építtetnek ki maguknak, kérik az összekapcsolás megszüntetését. Ez előfeltétele annak is, hogy magasabb szintű energiahatékonysági beruházásokat végezzen távhővel ellátott a lakóház.
A kapcsolt épületek szétválasztásával a lakóház szintjén 5-10 százalékos megtakarítást lehet elérni.
Hőközpont cseréje
A távhőszolgáltató rendszerekben a hőközpontoknál találkoznak össze a nagy nyomású és magas hőmérsékletű vízzel ellátott, a hőerőműből érkező primer vezetékek, és az ezt továbbszállító szekunder vezetékek, amelyek végül a lakóházig szállítják a fűtési célú melegvizet. A hőközpont rossz műszaki állapota jelentős energiapocsékolást eredményez, ezért egy bizonyos fokú állapotromlás után ajánlott a cseréje.
A hőközpontok a hőszolgáltató vagy a lakóközösség, társasház tulajdonában lehetnek, ésszerű tehát, hogy a tulajdonos gondoskodjon a cseréről, javításról. Fontos figyelni arra, hogy a lakóközösség ne ruházzon be rossz állapotú hőközpontba. Számos olyan esetről tudni, ahol a hőszolgáltató a saját eszközkészletből már leírt hőközpont tulajdonjogát adta át a lakóközösségnek, így ezek után a csere vagy a javítás költségeit is nekik kellett állniuk.
A másik sajnálatos szempont, amelyet figyelembe kell vennünk, hogy a 2003-től kötelező hőközponti méréshez használt mérőberendezések a hőközpont “fogyasztótól távolabbi” oldalán vannak, tehát a hőközpontban keletkező hőveszteséget a lakóknak kell megfizetnie. Mindezt annak ellenére, hogy a veszteség - az esetek többségében - a szolgáltató tulajdonában lévő hőközpontban keletkezik.
A hőközpontok cseréjével, átalakításával 10-18 százalék megtakarítást lehet elérni.
Strangszabályozás
Strangokkal távfűtött, vagy központi fűtéssel ellátott, több lakásos lakóépületekben találkozhatunk. Ezek függőleges irányú csövek, amelyben a fűtési célú melegvíz közlekedik az épület szintjei között. A strangokra vannak felfűzve a különböző szinteken lévő radiátorok, melyeket a csőben közlekedő melegvíz melegít. Ha a strangok nincsenek szabályozva az egyes szakaszokra több, másokra kevesebb meleg víz áramolhat, így a fűtési hatékonyság is ingadozó. A strang-szabályozással megoldható, hogy az egyes szakaszokba a fűtési igénynek megfelelő mennyiségű melegvíz jusson. Ezáltal javul a komfortérzet és az energiahatékonyság is. A strangszabályozó egy, a strang elején elhelyezett szelep, amely nyitásával és zárásával szabályozható a csőben folyó víz mennyisége, így a hőmérséklet is.
A strang-szabályozással az épület szintjeinek számától és fűtési rendszer típusától függően 5-8 százalékos energia-megtakarítást lehet elérni. Valamit ez az alapvető műszaki feltétele a radiátorok szabályozhatóvá tételének is.
Radiátorok szabályozása
A radiátorok szabályozhatóvá tétele szintén jelentős energia-megtakarítást eredményez. Egy Co fokos hőmérsékletcsökkentéssel kb. 6 százalék energiát tudunk megtakarítani. Sajnos ennek a viszonylag egyszerű beruházásnak rendszerfeltételei is vannak. Ahhoz, hogy a radiátorokat szabályozhatóvá tudjuk tenni, az egész fűtési rendszer szabályozható kell hogy legyen. Lakótelepi társasházak esetében a radiátorok szabályozhatóvá tételét meg kell előznie a strangok szabályozásának (az épületben függőlegesen közlekedő fűtőcsövek).
A radiátorok szabályozhatóvá tételével 12-18 százaléknyi energiát takaríthatunk meg. A végső érték persze több mindentől függ, például attól, hogy a szabályozhatóvá tétel előtt milyen hatékonyan működött a rendszer, vagy attól, hogy mennyire élünk az új, szabályozás adta lehetőségekkel. Gyakori eset, hogy a szabályozhatóság öröme csupán néhány hónapig, az első fűtési szezon lejártáig tart, majd a család ugyanúgy állandó hőmérsékletre állítja be radiátorokat, mintha nem lenne szabályozás.
Költségosztók
A költségosztók önmagunkban véve nem eredményeznek energia megtakarítást, a többlakásos lakóházakban elhasznált energia költségének elosztására alkalmasak. A költségosztók segítségével megvalósítható, hogy mindenki annyiért fizessen, amennyit elfogyasztott, ne pedig a lakás területe alapján ráosztott hányadnyit. A költségosztókkal a hőközpontban mért hőmennyiséget lehet szétosztani radiátoronként, lakásonként vagy nagyobb egységenként.
A költségosztók kicsi, hőmérőhöz hasonló készülékek, amelyeket minden radiátorra külön fel kell szerelni. A készülék a mérés folyamán figyelembe veszi a hőfelhasználást és az adott fűtőtest teljesítményét.
A költségek fogyasztásarányos elosztása a legtöbb esetben takarékoskodáshoz is vezet. A tapasztalatok alapján a költségosztós rendszer bevezetésekor egy-egy épület összes energiafogyasztása a távhő esetében pl. 10-15 százalékkal is csökkenhet, amely 4-6 százalékos fűtési költség csökkenést eredményezhet. Olyan eredményről is beszámoltak, ahol 20 százalékos csökkenést tudtak elérni. Fontos megjegyezni, hogy például a lakások fekvéséből adódóan előfordulhat, hogy valahol költségcsökkenést máshol pedig költségnövekedést okoz a költségosztó bevezetetése - az azonban bizonyos, hogy a fogyasztás összmennyisége csökkenni fog. A kellemetlenségének kiküszöbölésére általában kompenzációs képleteket dolgoznak ki, amely azt jeleni, hogy az energia-megtakarítás előnyeit a lakók igazságos mértékben élvezik, a lakásuk helyzetétől függetlenül.
