Britannia: a transzmutáció „nem bűvös megoldás”
A brit Radioaktívhulladék-kezelési Tanácsadó Bizottság (RWMAC) 2003. december 3-án megjelent jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy a transzmutációs módszer nem ad okot bizakodásra. A partícionálás és transzmutáció együttesen alkalmazandó technológiájáról sokat lehet hallani, mint a hulladékprobléma jövőbeli megoldásáról, annak ellenére, hogy ismert az eljárás komplexitása és költségessége. Charles Curtis, a Bizottság elnöke úgy vélte, „csak magunkat bolondítanánk, ha azt gondolnánk, hogy a nukleáris ipar egyszerűen, varázslattal el tudja tüntetni a hosszú távú hulladékkezelési problémákat ezzel az eszközzel”. Curtis szerint „hosszú időn keresztül, igen nagy összeget” emésztene fel, hogy az eljárás alkalmazható legyen, és újabb, a nukleáris energia és a reprocesszálás számára tett kötelezettségvállalást jelentene. A transzmutációhoz új reaktorokra vagy részecskegyorsító rendszerekre lenne szükség, a partícionáláshoz új reprocesszáló üzemre, amely még a jelenleg megszokottnál is több frakcióra bontaná a kiégett fűtőanyagot. Mindemellett, ezen technológiával a brit nagyaktivitású hulladékok csak kis hányadát lehetne kezelni.
Nuclear Monitor, 2003. december 19. nyomán.
