Mások mondják Paksról

"Ami Pakson egy évtizede folyik az a rendszerváltás egy sajátos műszaki-technológiai csapdája.
Az erőmű vezetése és teljes szakembergárdája -- érthetően -- szovjet, illetve orosz ismeretanyaggal és irányultsággal működött, mind nyelvtudásban, mind egyetemi felkészültségben, mind a szakmai -és humán orientációban. A műszerezés-és irányítástechnika egyféle kivételnek számított, de itt sem a nyugati példák domináltak, hanem a hazai szocialista műszeripar termékei, annak színvonalán mozgó nagyrészt elavult, de egyedileg feltuningolt megoldásokkal. -- Jellemző például, hogy miközben a hazai olajiparban már évtizedek óta a világszínvonalú ú.n. DCS (distributed control system)irányítási rendszerek alkalmazása dominált, addig Pakson a mérnökök még a terminológiát sem ismerték és talán még ma sem működik egyetlen ilyen sem a paksi erőműben (miközben más hazai vezető erőművekben már régen csak ilyen színvonalú rendszereket alkalmaznak).
A rendszerváltás után az orosz kapcsolatrendszer fellazult, majd lassan elenyészett, a szakembergárda légüres térbe került. Megindult a nyugat felé tartó orientálódás, de a régi gárdával, felkészültséggel, gondolkodásmóddal. Ebből aztán születtek újabb megoldások és félmegoldások, ahogy ez egy most már politikailag is megbolygatott légkörű, állandó káderváltásokkal és létszámleépítésekkel fenyegetett nagyvállalat életében szinte magától értetődik.
A rendszerváltás politikai és humán természetű csapdái itt szerencsétlenül tudtak vegyülni a műszaki - technológiai rendszerváltás csapdáival.
És mindez egy olyan technológiai területen, ahol a hibák hatása iszonyatos lehet és ha nem is annyira fenyegetőek, de nyilvánosságot kapnak, akkor nehezen lehet a "szellemi láncreakció" hatását kézben tartani."

"Elképesztő, hogy ilyen helyre elfelejtettek betenni egy-két hőmérőt, meg esetleg színtjelzőt.
Nem tudom ez konkrétan hogyan történt, de volt módomban részt venni néhány veszélyes üzem tervezési zsürijén, ahol ilyen kérdésekben nem feltétlenül a józan műszaki mérlegelés a döntő, hanem sokszor a hierarchikus vállalati rendszer legerősebb személyiségének hangereje. Például egy olyan kitétel, hogy "ugyan már, teljesen felesleges túlműszerezni egy tartályt" igen hatásos tud lenni, különösen ha már úgyis 30 millióval túlmentek a keretösszegen. Az ilyenkor nem számít, hogy a plusz műszerek ára esetleg csak másfélmillió. Az ilyen beszólásnak nem is kell feltétlenül a legmagasabb sarzsitól származnia. Közbeszólhat egy közismert fajankó is, de ha nem reagálják le akár lustaságból, akár valamilyen bagatell érdekből, akkor a dologhoz nem lévén több hozzászólás, annyiban marad az ügy és a jk-be az kerül, ami elhangzott.
A döntéshozatal mechanizmusa igen furcsa egy jószág és nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy -- különösen egy túlhierarchizált rendszerben -- könnyű a racionálitásnak győzedelmeskednie."