Az Energia Klub felhívása Medgyessy Péter miniszterelnökhöz
Az Energiaklub felhívása a miniszterelnökhöz
a paksi balesetből fakadó kormányzati feladatok ügyében
Az Energiaklub azzal a felhívással fordul a miniszterelnökhöz, hogy arra az időre, ameddig nem sikerül megoldást találni a megsérült burkolatú nukleáris fűtőanyagnak a 2-es blokk technológiai egységeinek területéről való kiemelésére és megnyugtató tárolására, az Országos Atomenergia Bizottság (OAB) elnöke tisztségét ruházza át a gazdasági és közlekedési miniszterről a Kormány egy másik tagjára. E funkciót ugyanis a jelen helyzetben csupán olyan személy képes a lakosság és a külföld jogos elvárásait kielégítően ellátni, aki esetében sem tárcaérdekeltség, sem a súlyos üzemzavar kialakulásában viselt esetleges vezető felelősség okán nem merülhet föl a blokk újraindításának siettetése iránti elfogultság.
A paksi problémák kivizsgálásának és lehetőség szerinti elhárításának időszakában a javasolt személyi váltással megközelíthetővé lesz az a követelmény, hogy minden olyan – feltáró, helyzetértékelő, ellenőrző, döntés-előkészítő vagy egyéb – szervezet, melynek tevékenysége közvetlenül kapcsolódik a tisztítótartályhoz, illetve a reaktorcsarnokban elhelyezett többi létesítményhez, olyan vezérelvet kövessen, amely a nukleáris biztonságnak ad elsőbbséget.
Ennek garantálása kötelessége a Kormánynak, egyfelől az erőmű dolgozói és a potenciálisan érintett lakosság környezet-egészségügyi érdekeinek védelme okán, másfelől pedig a Nukleáris Biztonsági Egyezmény vonatkozó előírása miatt.
A paksi üzemzavarra azért kerülhetett csak sor, mert az Egyezménnyel nincsen összhangban a hazai jogi szabályozás. Sem az OAB, sem az Országos Atomenergia Hivatal esetében nincsenek szétválasztva egymástól a hatósági (engedélyező, ellenőrző, felügyeleti) jogkörök, illetve az atomenergia alkalmazásának előmozdításával és fejlesztésével kapcsolatos, azaz termeltetői feladatok, hatáskörök. Ha nem a nukleáris ipar egyes érdekcsoportjainak befolyása alatt került volna kialakításra a magyar jogi szabályozás és a gyakorlat, akkor például a Hivatal nem lett volna intézményesen is érdekelt abban, hogy a tisztítótartály üzemeltetésének engedélyezése során elmulassza egyebek között a megfelelő biztonsági elemzéssel, az üzemzavar megelőzésére irányuló többszintű védelemmel, a feltételezett üzemeltetési események, illetve üzemzavarok esetén követendő eljárásokkal, a kész és gyakorlatban is kipróbált baleset-elhárítási tervekkel stb. kapcsolatos nemzetközi előírások teljesítésében rá háruló kötelezettségeket. És ez esetben sem a Hivatal, sem az OAB nem viselkedne – ellenőrzést gyakorló szerv helyett – az erőművállalat szolgálatkész partnereként az üzemzavar következményeinek elbagatellizálására tett erőfeszítésekben.
Rendszerszerű, az elérhető biztonságot garantáló megoldás természetesen csak akkor lehetséges, ha megfelelően átdolgozásra kerül az atomenergiáról szóló törvény, valamint a két legfontosabb kapcsolódó rendelet – biztosítva a feladat elvégzéséhez a szükséges társadalmi ellenőrzést –, továbbá ha a Kormány most ellenáll az erőművi lobbi nyomásának, és csupán meghitelezi, de nem vállalja át a paksi eseménysorozat miatti energetikai többletköltségeket.
Budapest, 2003. május 7.
