A paksi szindróma
Az alábbi két idézett egy nemrég megjelent cikkből származik. Az Energiaklub tollából persze nem lenne meglepő. De nem mi írtuk:
„…a teljesítmény kihasználási tényezője (85-87 %), ami azonban nem biztonsági mutató, amint azt csúsztatással sokszor dicsekvően emlegetik.”
Miért olcsó a Pakson termelt villamos energia? – teszi fel a kérdést a szerző - „… Adódik ez az akkori KGST-beli kereskedelmi viszonyokból. Vajon miért kaptuk olyan olcsón a Szovjetuniótól az atomerőművi berendezéseket? Mert gyakorlatilag (megállapodott kontingensekben) barter kereskedelem folyt, amelynek keretében mi ugyanolyan olcsón adtuk a dúsított uránércet, az Ikarus buszokat, a tömeges mezőgazdasági és ipari termékeinket. Ha a csereként adott termékek hazai önköltségét vesszük figyelembe, akkor kiderül, hogy az atomerőmű csak papíron volt olcsó.”
A Kapuban megjelent cikk szerzője Dr. Petz Ernő, aki éveken át vezérigazgatója volt a Paksi Atomerőműnek. Az elemző jellegű cikk egy-egy következtetésével természetesen vitatkoznánk, de örömmel tapasztaljuk, hogy a nukleáris szakma eddigi zárt világa picit nyílni látszik és a konstruktív kritika immáron a közvélemény számára is olvasható. Kár, hogy ehhez egy ilyen súlyos üzemzavarnak kellett bekövetkeznie…
A cikk teljes terjedelmében a Kapuban vagy az Energiapolitika 2000 Társulat honlapján olvasható: www.enpol2000.hu
