Nukleáris létesítmények terrorfenyegetettsége

Oda Becker
2001. szeptember 11-e óta az atomerőművek terrorfenyegetettsége a világ figyelmének középpontjába került. Érthető okokból ez a figyelem főleg arra a veszélyre irányul, hogy egy repülőgépet szándékosan egy erőműbe vezetnek. Az Energiaklub tanulmánya bemutatja, hogy egy eltérített utasszállító gép becsapódásánál sokkalta több és összetettebb fenyegetéssel kell szembenéznünk.
A terroristák számos lehetséges célpont közül választhatnak. Egy atomerőmű megtámadásában nagyon vonzó lehet egy terrorista csoport számára az így kiváltott nemzetközi figyelem. Egy atomerőmű elleni sikeres támadást a világ összes atomerőművének megtámadásaként értékelne a közvélemény, hiszen az atomenergiától nagyban függő országoknak mind komoly dilemmával kellene szembenézniük. Az erőforrásokkal jól ellátott terroristacsoportok elterjedésével és az atomenergia széleskörű használatával az elmúlt években a nukleáris védettség kérdése a politikai napirend élére került. A nukleáris létesítményeket úgy tervezik meg, hogy a biztonságukat számos elem szolgálja: vastag betonfalak, az atomerőmű védőépülete (konténment) és sokféle, egymástól független rendszer beépítése, ami vészhelyzet esetén többszörös biztonsági tartalékot jelent. Ezek valamekkora védelmet nyújtanak a terrorakciókkal szemben is. Azonban az atomreaktorok 85 százaléka a 2001. szeptember 11-i támadás előtt épült, és arra sem tervezték őket, hogy szabotázsakciókat kivédjenek. A régi atomerőművek számos olyan tervezési hiányossága ismert, ami sebezhetővé teszi őket a terrorakciókkal (valamint a földrengésekkel és az árvizekkel) szemben. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy e létesítményekben hiányoznak egy komoly baleset kezelésére alkalmas eszközök. Azonban még új atomerőműveknél sem zárhatjuk ki nagy sugárzóanyag kibocsátással járó, komoly balesetek lehetőségét. A támadásokat megkönnyítő eszközök száma folyamatosan nő: a drónok katonai alkalmazásuk mellett terrorakciók előkészítéséhez vagy támogatásához is használhatók. 2014 őszén több mint 30 alkalommal repültek drónok francia nukleáris létesítmények fölé anélkül, hogy az irányítójukat azonosították volna. Ezekben az esetekben nem csupán maguk a drónok adnak okot aggodalomra, hanem az is, hogy a biztonságért felelős hatóságok nem tudtak magyarázatot adni ezekre az esetekre, vagy megakadályozni a berepüléseket. Ezen kívül további támadási forgatókönyvek is felmerültek: szakértők által megfogalmazott aggodalmak szerint a kiberbiztonsági felkészültség nem teljeskörű minden EU tagállamban. Ezt a Nuclear Threat Initiative (NTI) Nukleáris Biztonsági Indexe is mutatja. A banki és kereskedelmi rendszerek, vállalatok és kormányok elleni támadások sora mutatja a növekvő szakadékot a fenyegetés és a védekezési képességek szintje között. A tanulmány a Joint Project (Nukleáris kockázatok és társadalmi kontroll) keretében készült. JP is sponsord by BMNT_0.JPG