Van-e ok a stresszre? (beszámoló)

Az európai atomerőművek stressz tesztjét 2011 májusában indította az Európai Unió. Ennek keretében a fukusimai tapasztalatok fényében vizsgálták az atomerőművek biztonságát. Az elsődleges jelentéseket az erőművek készítették el, melyekből a nemzeti hatóságok állítottak össze országjelentéseket. E jelentéseket az uniós országok szakértői csoportjai vizsgálták felül, és alkottak róla országonkénti és összefoglaló jelentést. Előbbiben javaslatokat fogalmaztak meg, az utóbbit pedig április végén továbbították Günther Oettinger energiaügyi biztosnak; a jelentést az Európai Tanácsnak kell elfogadnia.

Az alábbiakban a beszélgetésen elhangzott legfontosabb tapasztalatokat foglaljuk össze:

Patrizia Lorenz (a Friends of the Earth Europe nukleáris kérdésekkel foglalkozó kampányvezetője) ismertette a stressz teszt folyamatát és alapelveit. Felhívta a figyelmet, hogy a vizsgálatot két részre osztották, az egyik az erőművek biztonságának azon kérdéseivel foglalkozott, amelyek összefüggésbe hozhatóak a fukusimai tapasztalatokkal („safety track”), míg a másik az erőművek fizikai biztonságát érintette („security track”), ami magába foglalta például a repülőgép rázuhanás vizsgálatát is. A kettőt formai és szervezeti értelemben is elválasztották egymástól, az utóbbit pedig teljesen el is zárták a nyilvánosság elől. Megemlítette még, hogy a folyamat transzparenciája is kifogásolható volt

Antonia Wenisch (a Austrian Ökoinstitut reaktorbiztonsági szakértője) szerint a stressz teszt csak korlátozott képet nyújthat az európai atomerőművek biztonságáról, mivel a vizsgálat maga is limitált volt. A folyamatban azt vizsgálták, hogy az erőművek mennyire képesek ellenállni a külső hatásoknak (földrengés, áradás, extrém időjárási helyzetek). Ráadásul, a vizsgálatnak nem volt egységesen kidolgozott módszertana, döntően a nemzeti hatóságokra hárult annak meghatározása, hogy mit hogyan kellett az atomerőműveknek elemeznie. Ez megnehezítette az egységes kép kialakítását. Hozzátette, hogy a folyamat végén, a nemzetközi felülvizsgálati során készített jelentések többnyire diplomatikusan fogalmaznak még a komolyabb hiányosságok elemzésénél is.

Ioana Ciuta (a romániai Terra Mileniul III igazgatója) kiemelte, hogy a romániai stressz tesz során a nyilvánosságot gyakorlatilag teljesen kizárták a folyamatból: az erőmű és a hatóság által készített jelentések közül csak az utóbbié volt elérhető, az is csak angolul.

Borislav Sandov (a bolgár Zelenite társelnöke) ugyancsak a stressz teszt átláthatóságát és nyilvánosságát kritizálta elsősorban, mivel Bulgáriában sem biztosítottak lehetőséget független szakértőknek, illetve a lakosságnak a folyamatban való részvételre.

Perger András, az Energiaklub projektvezetője a stressz teszt hiányosságaival kapcsolatban elmondta, hogy korainak tartotta a vizsgálatok megkezdését, mivel a fukusimai baleset okai nem pontosan ismertek. Hozzátette, hogy a humán faktorra, azaz az erőművek biztonsági kultúrájára, a hatóságok függetlenségére egyáltalán nem tért ki a vizsgálat, holott Japánban mindkettő szerepet játszott a balesetben. A hazai vizsgálattal összefüggésben megemlítette, hogy az feltárt hiányosságokat, javítanivalókat a paksi atomerőműben (pl. egyes épületek kérdéses földrengés-állóságát, a pihentető medencék és a hermetikus tér egyes rendszerei átalakításának szükségességét).