Zöldebb gazdaság Magyarországon és Németországban (konferencia-beszámoló)

„A gazdaság érdekei nem állnak szemben a környezeti érdekekkel, és a zöld gazdaság nem a nyugati államok luxusa, hanem Magyarország számára is kitörési pont” – ezzel a gondolattal adta meg az alaphangot Bart István, a MEHI igazgatója, aki a konferencia magyar házigazdájának feladatát látta el Matthias Duwe, az Ecologic Institute klímaügyi vezetője mellett. A felszólaló előadók között számos kulcsfontosságú szereplő képviselte magát, olyanok, mint az Európai Bizottság, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, valamint Nagy-Britannia és Németország kormánya, illetve olyan vállalatok, mint a Siemens, a Fundamenta, a Velux, a Weishaupt vagy a Xella International.

A konferencia első előadójaként Dale Martin, a Siemens magyarországi elnök-vezérigazgatója ismertette az óriásvállalat zöld portfolióját. Mint elmondta, immár tíz éve foglalkoznak az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó globális problémákkal, kutatásokat végeznek, illetve számos zöld projektet is futtatnak. A teljesség igénye nélkül érdemes kiemelni a Siemens energiahatékonysági szolgáltatásait, amelyek keretében a vállalat garanciát vállal az általa végzett munka révén jelentkező energiamegtakarításra, ez pedig a beruházások hitelfinanszírozási lehetőségei szempontjából igen lényeges. Jól látható ugyanis, hogy számos esetben éppen a pénzügyi intézetek bizalmatlansága jelenti az energiahatékonysági felújítások kerékkötőjét. Ennek áthidalásával kísérletezik az Egyesült Királyságban induló „Green Deal” program is, amelyet Neil Johnson, a brit Energia és Klímaváltozási Minisztérium munkatársa ismertetett előadásában. E program a lakóépületek energiahatékonysági felújítását hivatott tisztán piaci alapon elősegíteni, amely sarkalatos kérdés az Egyesült Királyságban, amely hírhedt energetikai tekintetben igen gyenge minőségű épületeiről. Johnson előadásában megemlítette, hogy tudomása szerint a bankok szívesen fektetnének jelentős összegeket a zöld gazdasággal kapcsolatos beruházásokba, ha az állami szabályozás, a klímavédelmi célok garantálnák, hogy e beruházásokra hosszú távon szükség lesz.

Dr. Simon Marr, a német környezetvédelmi minisztérium szakértője szerint most van itt az ideje az energiaszektor új alapra helyezésének, máskülönben bebörtönözzük magunkat a régi energiatermelési szerkezetbe, és tarthatatlan lesz a 2°C-os globális felmelegedési limit. Dr. Marr kihangsúlyozta továbbá, hogy Németország az EU-nál ambiciózusabb célokat tűzött ki, sőt, már most 25%-kal csökkentették CO₂-kibocsátásukat az 1990-ev év bázisértékéhez képest. A német jövőképhez a nukleáris kapacitások leépítése és a megújuló erőforrásokra alapozott termelés mellett hozzátartozik az az egymillió elektromos autó is, amelyet 2020-ra vizionálnak a német utakon.

Tovább árnyalta a német útitervről elhangzottakat Max Schön előadása, aki 2° Initiative (német vállalatigazgatók éghajlatvédelmi kezdeményezése) igazgatójaként vetítette előre, hogy hat éven belül Schleswig-Holstein tartomány energiatermelése teljes mértékben megújulókon fog alapulni. Maga is hangsúlyozta, hogy az azonnali befektetésekkel szemben a halogatás a későbbiekben sokkal magasabb kármentesítési költségeket szülhet, ami továbbá nemcsak gazdasági, de etikai problémákat is felvet (klímamigráció). Hangsúlyozta, hogy jobb, ha most lépünk, mintsem hogy megvárjuk, amíg a világ többi része is elszánja magát. . 

„A klímapolitika lehetőség és kihívás, nem fenyegetés” – szögezte le előadásában a Potsdami Klímahatás-kutató Intézetet képviselő Roland Kupers, állítását pedig egy olyan egy közgazdasági modellezés eredményeinek ismertetésével támasztotta alá, amelyek újraértelmezik az EU 2020-ra vonatkozó 30%-os, illetve 2050-re vonatkozó 80%-os kibocsátáscsökkentéssel számoló forgatókönyvét. Ezek alapján a gazdaság zöldítésétől olyan munkahelyteremtő és növekedésserkentő hatás várható, amely jócskán túlmutat a szerkezetváltásból fakadó költségeken. Elmondása szerint az ambiciózusabb vállalásokkal Európa csak nyerhet, míg pl. egy mérsékelt, 25%-os célkitűzés nem lesz olyan mélyreható, hogy berögzült működéséből kibillentse a gazdaságot.

Az Európai Unió klíma- és energiapolitikájáról Damyana Stoynova, az Európai Bizottság Klímapolitikai Főigazgatóságának munkatársa nyújtott áttekintést, és szintén azt emelte ki, hogy minél tovább halogatjuk a kibocsátások radikális csökkentését, annál nagyobbak lesznek a költségek, így minden ez irányú befektetésnek van létjogosultsága. Az EU által biztosított forrásokról és kohéziós politikájáról Kelemen Ágnes, az Európai Bizottság Regionális Főigazgatóságának munkatársa számolt be. Előadása során rávilágított arra, hogy a következő pénzügyi periódusban nagyobb összegeket lehet majd klímacélokra és az ehhez kapcsolódó területekre fordítani, mint pl. a lakossági épületek energiahatékonyságának javítása. A rendelkezésre álló források bővülését üdvözölte Botos Barbara is, aki a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Éghajlatpolitikai Osztályának képviseletében érkezett, ugyanakkor több kérdést is felvetett az EU-s források tervezett jövőbeni felhasználhatóságát illetően, hiszen számos új tervezett szabály hátrányosan érintheti Magyarországot.

A zöld gazdaságban sikeres magyar vállalkozások mintapéldáját mutatta be Tornóczky Mónika, a Velux építésze, aki elmondta, hogy a Velux egyik legnagyobb gyártóbázisa Magyarországon van, ahol exportra készítenek elsőrangú energiahatékonyságú termékeket.

A konferencia során többször felmerült, hogy mit kellene tennie a magyar államnak ahhoz, hogy elősegíthesse a zöld gazdaság hazai terjedését.  A választ legtömörebben Vidor Győző, a Xella International magyarországi vezérigazgatója fogalmazta meg, aki szerint három dologra van szükség: szigorúbb követelményekre, hatékony ellenőrzésre és anyagi támogatásra a szigorúbb követelmények teljesítéséhez. E megállapításokkal a konferencián előadó többi vállalati képviselő is egyetértett. Rácz József, a Weishaupt Tüzeléstechnikai Kft. képviselője felhívta a figyelmet arra, hogy az energetikai felújításokat rendszerben gondolkodva kell végrehajtani, mert egy komplex falújítás sokkal nagyobb megtakarításokat hozhat, mint a lépésenként lebonyolított felújítások.

A hazai helyzet, illetve lehetőségek további ismertetését Feiler József, az NFM főosztályvezetője folytatta.  Ennek keretében a karbonkereskedelmi bevételek felhasználását, a Zöld Beruházási Rendszer működését és az utóbbi részeként kihelyezett 150 millió euró sorsát ismertette, amely javarészt a lakossági épületek energiahatékonysági felújításaiban hasznosult. A főosztályvezető elmondta, hogy az energiafelhasználás komoly hányadáért a lakossági fogyasztás felelős, a felújítási munkálatok pedig nem csak gazdaságélénkítő hatásúak, de az adók formájában az állam számára is megtérülést hoznak. Ezt az állítást támasztotta alá Ámon Ada, az Energiaklub igazgatónőjének előadása is a szakpolitikai intézet legfrissebb tanulmányáról. A közgazdaságtani elemzés eredménye azt mutatja, hogy egy, a lakossági épületek energiahatékonysági célú felújítására biztosított 50 milliárd forintos állami támogatás már néhány éven belül teljes megtérüléssel jár. Ámon Ada továbbá azt is hangsúlyozta, hogy az energiahatékonysági beruházások megtérülése sok esetben jobb lehet, mint egy bankbetété. Ezt Nagy Ernő, a Fundamenta fejlesztési igazgatója is megerősítette, és rámutatott, hogy a felújítások megvalósításának az egyik legnagyobb akadálya, hogy az emberek nagyon keveset tudnak saját lakásuk energiahatékonyságáról, illetve a felújítással megtakarítható költségekről.  Kiemelte továbbá, hogy a piacot nagyban fellendítené a színvonalas és megbízható energia-tanácsadás, illetve standardizált megtérülési számítások kialakítása.