Hogyan ér véget a pazarlás korszaka (Éves jelentés 2009)
Az Energiaklub 2009-es Éves jelentése nem csak a szervezet tevékenységébe enged bepillantást, de segít eligazodni az „energia” meglehetősen összetett témájában is. Az írás az éghajlatváltozás kérdéseitől az önkormányzati energiagazdálkodásig számos területet érint.
Bevezető
Most még nem tudni, hogyan vonul be a 2009-es év az emberiség emlékezetének kapcsos könyvébe. Meglehet, hogy Michael Jackson halála sokkal több embert rázott meg, mint a Galeras, Slamet, és Concepcion vulkánok kitörése. De a H1N1 vírus megjelenése is vélhetőleg hosszabb ideig volt beszédtéma, mint az, hogy az amerikai törvényhozás végre elfogadta az ország üvegházgáz kibocsátását korlátozó törvényt, vagy hogy Obama elnök (egyesek szerint demonstratív célzattal) megkapta a Nobel-békedíjat. Hogy fordított-e érdemben az éghajlatváltozás menetén a szeptemberi new york-i vagy a decemberi koppenhágai klímacsúcs, vagy hogy visszaesett-e az energiafogyasztás a 75 wattosnál erősebb villanykörték európai száműzésével, majd csak a következő évek döntik el.
Nekünk, az energiapazarlásban élen járó magyaroknak minden esetre kijózanító módon indult az év: napokig nem érkezik gáz az orosz partnertől. Sokakban talán csak ekkor tudatosul, mennyire függünk az import energiahordozóktól. Ekkoriban kezd gyökeret verni az a tény is, hogy a 2 fokkal magasabb lakáshőmérséklet 10%-kal magasabb energiafogyasztást is eredményezhet. Otthonaink jellemzően magas hőmérsékletre állított termosztátjai januárban megmozdultak.
Kevésbé látványosan bár, de egy másik esemény is fémjelzi az induló évet: 2009 január 1-től, az uniós normáknak megfelelően, hazánkban is kötelező elkészíttetni épületeink energetikai tanúsítását – igaz, egyelőre csak az új építésűek esetében. A tanúsítvány (a „Lakcímke”) többek között abban segít, hogy olyan lakásokba költözhessünk, amelyek fogyasztása megfelelő, azaz a leendő lakóknak ne kelljen majd vagyonokat költenie az energiaszámlákra.
Ez évben sok dolog, amolyan patópálurasan, maradt a régiben. Az engedélyezési eljárás bonyolultsága például továbbra is ellehetetleníti a megújuló erőforrások terjedését. Így, habár Magyarország napnagyhatalom lehetne, még csak vacogunk a napenergiát ésszerűen használó, abból jócskán profitáló országok árnyékában. Vagy: az ország (még mindig) érett és átgondolt tervek és koncepciók hiányában botorkál az egyre fogyó fosszilis energiahordozók és egyre magasabb energiaárak útjelzőivel tarkított meredek kaptatón. Beszédes példa, hogy 2009-ben Magyarországon még jószerivel nem volt olyan hivatal amely átlátta volna, hogyan működik például egy biogáz erőmű teljes engedélyezési folyamata. Mint ahogy az is elgondolkodtató, hogy az állam eddig szó szerint az ablakon dobott ki százmilliárdokat azzal, hogy gyakorlatilag az utcát fűtő lakásokat támogatott a gázáron keresztül, ahelyett, hogy azok szigetelését, fűtéskorszerűsítését segítette volna. Arról nem is beszélve, hogy a valóban rászorultak, akikhez még a gázvezeték sem ér el, ennek a „támogatásnak” a morzsáját sem élvezhették.
Az Energiaklub az égető problémák katalogizálása mellett (vagy helyett) főleg az okokra és a megoldásokra fókuszált. Magunkat 2009-től egyre inkább „think and do” szervezetként definiáljuk, azaz nem maradunk meg csak az elmélet szintjén, hanem gyakorlati megoldásokban is aktív segítséget nyújtunk. Például abban, hogyan épüljön fel egy hatékony pályázati rendszer, vagy miben rejlenek a jelenlegi engedélyezési procedúra hibái. Ehhez mindennapi tapasztalataink, a lakosságtól, vagy a szektor szereplőitől jövő visszajelzések is segítettek, illetve folyamatosan segítenek.
Éves jelentésünkben bemutatjuk, hogy az energiaügy általunk legfontosabbnak érzett kérdéseire 2009-ben milyen konkrét válaszokat adtunk sokrétű programjainkon keresztül. Abba is betekintést engedünk, munkánkat milyen átalakuló szervezeti keretek között, milyen visszajelzésektől kísérve végeztük el.
Bár a „válság” kézzel fogható jeleként az energiaigény 2009-ben visszaesett, ez még önmagában nem jelzi pazarló szokásaink jelentős megváltozását. Bevezetőnk címében reményeink tükröződnek, hogy az elindult pozitív és példaértékű folyamatok tovább haladnak előre, mielőbb beérnek, és meghozzák mindannyiunk számára gyümölcsöző eredményeiket is.
(Az alábbi linkről teljes terjedelmében letölthető az Éves jelentés)
