A miniszter tréfálkozik?
Molnár Csaba, a KHEM vezetője bizonyára elnézte a naptárt és áprilisi tréfának szánta tegnapi sajtótájékoztatóját. Amennyiben komolyan beszélt, úgy fel kell hívnunk a sajtó figyelmét mindazon tévedéseire, amelyek végigvonultak mondanivalóján. A paksi döntés mindenesetre hiteltelenné teszi a minisztérium megújulók melletti elkötelezettségét, mivel ellentmondásos célokat jelenítenek meg.
A paksi duplázásról szólva a miniszter a következőket mondta: „az előkészítő munka, amit a Kormány végzett, pontos és alapos volt, hiszen ennek alapján hozták meg a képviselők döntésüket a javaslatról.” Szeretnénk mindenki figyelmébe ajánlani a minisztérium által a képviselők számára beterjesztett másfél oldalas indoklást, amely mindennek nevezhető, csak szakmailag megalapozottnak nem. Az Energiaklub 25 pontban sorolta az anyagban rejlő tévedéseket és hiányosságokat. További 21, olyan, a miniszter által hiányolt, környezetvédelmi szempontokat is tartalmazó kérdést fogalmaztunk meg, amit Molnár Csaba minisztériuma és így a határozati javaslat indoklása is elfelejtett megvizsgálni. A fenti, ordító hibák számunkra rejtélyes okokból nem ütötték át választott képviselőink ingerküszöbét, így jöhetett létre „a modern magyar parlamentarizmus rendszerében kicsit szokatlan […] egyetértés”.
Molnár Csaba az egyéb energetikai tárgyú feladataik kapcsán kiemelte a megújuló energia fontosságát: „ennek érdekében a tárca munkatársai megkezdték egy új, koncepcionális kerettörvény megalkotását, amely részletesen és pontosan fogja szabályozni azt a tevékenységet, amit az elkövetkező 10-15 évben a megújuló energiaforrások területén meg kell tennie a magyar Kormánynak és Országgyűlésnek.”
Az energetikai minisztériumnak meglátásunk szerint most elsősorban a megújuló energiaforrások kiaknázására vonatkozó akciótervvel kellene foglalkozni, amelyet idén nyáron az Európai Bizottsághoz el kell juttatnia. Amennyiben azonban mégis a megújulós kerettörvénnyel foglalkoznának, úgy felhívjuk figyelmét, hogy jogi nonszensz lenne, ha ez a törvény nem a megújulós szektort és az energiapiacot szabályozná, hanem a kormányzatnak és az Országgyűlésnek adna feladatokat. Ha tényleg ezt akarja a miniszter, akkor ez csak az időhúzást szolgálja. Érdekes, hogy a paksi bővítésről szóló határozatot két hét alatt sikerült átpasszírozni a T. Házon. Az atomerőmű bővítése egy több év múlva esedékes beruházás, miközben a megújulós beruházások éppen a jogszabályok bizonytalanságai miatt akadoznak.
A stabil szabályozás és egy esetleges kerettörvény szükségességét az Energiaklub vetette fel és az ezzel kapcsolatos munkálatokat már meg is kezdtük. Ez a folyamat a hazai megújuló ipar, a hatóságok és az energetikáért felelős minisztérium, a finanszírozó intézetek és az érintett szakmai szövetségek bevonásával most is tart. Nyomatékosan kérjük a minisztert, hogy egy komolyan vehető törvény és a leendő előterjesztés szakszerűsége érdekében, ezúttal minden érintettet vonjon be az előkészítésbe.
Újfent szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a Paks bővítése mellett a megújulóknak nem osztanak lapot. Egy ilyen volumenű állami elköteleződés ugyanis elriasztja a befektetőket, és a villamosenergia rendszer sem lesz képes együtt kezelni az óriási, rugalmatlan atomerőművi kapacitást és az apró, nagy szabályozási igényt jelentő megújulós kapacitásokat. Mindezek miatt a paksi döntés hiteltelenné teszi a minisztérium megújulók melletti elkötelezettséget, hiszen ellentmondásos célokat jelenítenek meg.
