Nem csak a 20 éveseké a világ!
Tisztelt Ünneplők és Ünnepeltek! Kedves Barátaim!
Ámon Ada ünnepi beszéde
Nem csak a 20 éveseké a világ! Ezt a mondatot írtuk a meghívónkra, utalva ezzel arra, hogy bár még csak 15 évesek vagyunk, de azért nem vagyunk már mai gyerekek.
15 év egy civil szervezet életében már jelentős kornak számít, és ha arra gondolunk, hogy az Energiaklub születése a rendszerváltás idejére esett, akkor már tárgyunknál is vagyunk. Micsoda 15 év volt ez!
A kilencvenes évek elején egy civil szervezet, ez is az Energiaklub volt, még egy asztalhoz tudta ültetni az energetika urait (hiszen tényleg száz százalékban férfiak voltak). Ezek voltak az igazi klubestek. Innen a nevünk.
Emlékszem, amikor 1994 tavaszán az Olt utcában hárman borítékoltuk az összes parlamenti képviselőnek név szerint a villamos energia törvényhez kapcsolódó véleményünket. Akkor még, az első szabadon választott parlamentben, ennek volt tétje.
Aztán emlékszem, amikor 1998 februárjában az éj leple alatt a szemközti építkezésről csórva, megraktuk Zsuzsa és Apám kocsiját homokzsákokkal a „Gátat a gátnak!” akcióhoz. Szerintem az egyik legszebb környezeti akció volt Magyarországon. Bár elfogultsággal vádolhatnak, persze.
Aztán amikor ugyanebben az évben mínusz 11 fokban gyűjtöttünk aláírást a Kossuth téren két újabb ukrán reaktor megépítése és finanszírozása ellen.
Aztán dolgoztunk az állatkertnek is. Az ökológiai labirintus ma is áll és játszva tanulják a környezetvédelmet a lurkók.
2001 telén pedig a Parlament elfogadta az általunk szerkesztett módosító-csomagot, amely ma már lehetővé teszi, hogy a megújulóból termelt villamos energia átvételi ára gazdaságossá tegyen egy-egy ilyen befektetést.
És ma már kormányzati intézmények kérnek minket arra, hogy véleményezzük az általuk készített anyagokat, előterjesztéseket. Részt veszünk az OKT munkájában, mely a kormány környezeti tanácsadó testülete. Nemzetközi szervezetek bíznak meg minket tanulmányok írásával. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az Energiaklub az energiával foglalkozó szervezetek között ebben a régióban központi szerepet tölt be. 15 év alatt igazi - európai értelemben is - hatékonyan működő, nagybetűs NGO-vá nőttük ki magunkat.
Annak idején a közgáz padjait koptatva egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a szervezetelméleti, minőségbiztosítási, marketing és kommunikációs ismereteket majd éppen egy zöld szervezetnél fogom hasznosítani és továbbfejleszteni. Méghozzá egy olyan civil szervezetnél, amelyik a szakmaiságot helyezi előtérbe. De nem is lehet ez másképp. Szakmai, irányítási, pályázatírási profizmus nélkül nem lennénk képesek fennmaradni.
Éves jelentést adunk ki, a modern vizualitást is figyelembe vevő oktató anyagokat, filmeket készítünk, összetett sajtókampányokat tervezünk és valósítunk meg. A legnagyobb magyar és nemzetközi zöld szervezetekkel együtt számos közös akcióban veszünk részt. A legutóbbi hónapokban például a Védegylettel és a Greenpeace-szel közös antinukleáris kampányokat szerveztünk.
Az újságírók is rengeteg esetben fordulnak hozzánk. Az Energiaklub programvezetői és munkatársai az írott és az elektronikus sajtóban egyaránt sokat szerepelnek. Bizton állíthatom, hogy a gondos média-figyelő ember akár naponta találkozhat már egy jó ideje a nevünkkel.
Ha mindezeket végig gondoljuk és mellétesszük, hogy az Energiaklub stábja mindössze egy tucatnyi emberből áll, akkor egyértelművé válik, hogy ezt erős elkötelezettség nélkül nem lehet csinálni. De nem lehet csinálni hatékony működés nélkül sem. A hatékonyság ugyanis nemcsak a természeti erőforrások használata esetében fontos, hanem valljuk, hogy a közpénzek elköltésének is jellemzője kell, hogy legyen.
Mi, a civilségünket profizmusként éljük meg. Mert a civilség nem amatőrség. Civilnek lenni inkább bátorság. Civilnek lenni azt jelenti, hogy az ember mer kérdezni. Méghozzá bárkitől. Legyen az akármilyen hatalmas ember. A civilek mernek gondolkodni, a zöldek pedig mernek kifejezetten hosszú távon gondolkodni. Merészség, de nem vakmerőség jellemzi őket.
És persze hisznek az általuk vallott értékekben. Számunkra ezek az értékek nemcsak propagandisztikus fogásként értelmezhetők, hanem meggyőződésünkből fakadnak.
Szerintünk az intelligens energiatermelés és –felhasználás a környezeti szempontokat kiemelten figyelembe veszi, hiszen civilizált társadalom enélkül hosszú távon nem létezhet.
Az Energiaklub munkatársai azért dolgoznak, hogy 2030-ra Magyarországon és Európában fenntartható, és tiszta energiagazdálkodás valósuljon meg. Munkánkkal egy olyan világhoz járulunk hozzá, amelyben az emberek tiszta környezetben élnek, és helyi forrásokon alapuló, több lábon álló energiarendszerek segítségével hozzák létre a szükséges energiát.
Tudjuk, hogy ez nem utópia. Egyszer valóság lesz.
Az Energiaklub tagjai és stábja a kezdetektől úgy gondolták, hogy az energia ügye alapvetően NEM műszaki probléma. A műszaki problémákat ugyanis általában pik-pak megoldják a mérnökök.
Az energia ügye sokkal inkább társadalmi, gazdasági, környezeti és politikai kérdés. Akinél az energia, azé a hatalom. Történelmi tapasztalataink azonban arra intenek, hogy a hatalom birtokosai nem feltétlenül a köz érdekében, a köz javára használják erejüket.
Most például az atom-lobbi - az elképesztően befolyásos és számunkra szinte elképzelhetetlen hatalom birtokosai - a fejükbe vették, hogy a 30 évre tervezett paksi atomerőmű élettartamát 20 évvel meghosszabbítják. Terveik legitimálásához a héten a Parlamentet használták fel. Tették ezt érdemi társadalmi vita és egy modern energiapolitikai koncepció hiányában.
Azt hiszik az övék a világ: bármit megtehetnek.
Hát nem!
Vannak mások is.
Leszünk mi még húszévesek.
(Elhangzott 2005. november 24-én, az Energiaklub 15. születésnapja alkalmából tartott ünnepségen)
Ámon Ada ünnepi beszédét tartja
