Szennyezési jogok (?) kereskedelme

Valamikor réges-régen a kis helyi közösségben valaki -- akinek nagy szüksége lett volna egy új orrkarikára, azonkívül elege volt abból, hogy mindig csak kecskehúst kaphat a szomszéd szigeten élőktől a fáradságosan kifaragott dárdáiért -- elkiáltotta magát: stipp--stopp, ezentúl egy dárda három kagylót ér, egy orrkarika egy kagylót, egy fél kecske pedig kettőt. Az ötlet jónak tűnt, hiszen így nem volt muszáj másfél kecskét elfogadni egy dárdáért, hanem más dolgokra is beváltható kagylókat kellett csak az ágyékkötőben tárolni. (A kagyló további előnye, hogy kisebb helyen is elfér, nem romlik meg, és nincsen szaga.) Így alakult ki a pénz.