Mit várunk az új távhő törvénytől? - Megjelent az Energia Klub és az OFE kiadványa
A kiadvány ingyenesen hozzáférhető az Energiaklub irodájában
Mit várunk az új távhő törvénytől? - A leggyakoribb fogyasztóvédelmi problémák a távhővel kapcsolatban
A hatályos távhő törvény 1998-ban született (1998. évi XVIII. törvény). Az ebben lefektetett eljárások, szabályok számos fogyasztói panaszhoz vezetettek. Többek között ennek köszönhető, hogy elérkezett a törvény módosításának ideje. Lássuk milyen fogyasztóvédelmi problémákat kellene az új távhő törvénynek megoldania!
Magas alapdíj
A fogyasztók természetes igénye, hogy arányos teherviselés mellett, pontosan az elfogyasztott energia, illetve az igénybe vett szolgáltatás költségeit fizessék meg. Jelenleg a távhő-díj aránytalanul nagy részét teszi ki az alapdíj. Ezt az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az ombudsman is kifogásolta. A magas alapdíj egyik következménye, hogy a lakosság energiatakarékossági lépései csak kis mértékben csökkentik a távhődíjat, mert csak a díj kb. felét kitevő hődíj összegét befolyásolhatják.
A távhő alapdíj magas aránya az itt elszámolásra kerülő fix költségeknek, így többek között az elavult technikai rendszerek okozta energiaveszteségnek köszönhető. Ezen a helyzeten csak hosszútávon, az energiahatékonysági beruházások támogatásával, a távhő-rendszerek hatékonyabbá tételével lehet változtatni.
A fogyasztó és díjfizető fogalma - az egyetemleges felelősség kérdése
Az 1998-as távhő törvény lehetővé teszi, hogy egy lakótömb lakói egyetemleges felelősséggel tartozzanak a távhő szolgáltató felé. Ha esetleg valamelyik lakótárs nem fizeti ki díjtartozását, hanyag magatartásáért az egész lakóközösséget szankcionálhatja a szolgáltató. Például megtagadhatja a díjfizetési rendszer kedvezményes felülvizsgálatát vagy a részletfizetési lehetőséget.
Ennek a visszás helyzetnek az az oka, hogy az 1998-as távhő törvény a szolgáltatóval szerződéses viszonyban álló lakóközösséget, lakótömböt tekinti fogyasztónak, így a távhő szolgáltató vele szemben érvényesítheti szerződéses jogait. Ugyanakkor a szolgáltatás díját az egyes lakók fizetik meg, ők a díjfizetők.
A helyzet megoldása érdekében az új távhő törvényben el kell határolni a fogyasztó és a díjfizető fogalmát. Egyértelművé kell tenni, hogy a díjfizető más díjfizető felelőtlen magatartásáért nem tartozik felelősséggel.
A közüzemi szerződések megkötése
Általában a lakóközösség (fogyasztó) nevében eljáró közös képviselő köti a közüzemi szerződést a távhő szolgáltatóval. Többször előfordult olyan eset, hogy a díjfizető lakóknak nem volt alkalmuk megismerni a rájuk vonatkozó szerződés pontjait.
Ennek kiküszöbölése végett érdemes rögzíteni az új törvényben, hogy a közüzemi szerződést csak abban az esetben lehet megkötni, amennyiben a közös képviselő a lakógyűlés jegyzőkönyvével igazolja, hogy a lakók megismerték és elfogadták a közüzemi szerződés feltételeit.
Önálló fogyasztói hőközpontok kialakítása
A tisztább környezetért és a takarékosabb gazdálkodásért történő energiahatékonysági beruházások meghiúsulásának egyik leggyakoribb oka, hogy a távhővel ellátott lakásállomány egy részét szolgáltatói hőközpontokból látják el. Ez azt jelenti, hogy egy hőközpontra több lakóépület is csatlakozik. Az ilyen esetekben, az energiahatékonysági beruházásokhoz kölcsönösen szükséges a többi lakótömb egyhangú beleegyezése, ami rendkívül bonyolult döntéshozatali procedúrát eredményez, és igazságtalanul sorolja hátrányos helyzetbe az ilyen rendszerről ellátott lakókat.
Az önálló hőközpontok kialakítása meghaladja a lakóközösségek műszaki és anyagi felkészültségét, ezért javasoljuk, hogy az új távhő törvény írja elő és utalja a távhő szolgáltatók feladatkörébe ezek kialakítását, így teremtve meg a pontos elszámolás műszaki feltételeit. Ezzel hosszú távon a távhő versenyképességi és környezeti mutatói is javulnának.
Szolidáris költségmegosztás és energiahatékonyság
A hatályos törvények alapján az energiahatékonysági beruházások a lakóközösség egyhangú belegyezését igénylik. A döntési folyamat során mindenki egyedileg mérlegeli a lehetséges hasznokat és kockázatokat. Azok, akik például sarok- vagy földszinti lakásokban élnek, és akiknél a beruházás esetleg fűtési költségeik emelkedését eredményezné, kevésbé támogatják ezeket a kezdeményezéseket. Így előfordulhat, hogy bár az energiahatékonysági beruházások jelentős környezeti és pénzbeli előnyökkel járnának a teljes ház számára, pár lakó ellenállásán megbuknak.
Az ilyen problémák orvoslására találták ki, és alkalmazzák sikeresen a szolidáris költségmegosztási képleteket. Lényegében olyan lakóközösségen belüli költségviselési arányok megállapításáról van szó, amelyek egyesítik a szabályozhatóság és a szolidáris teherviselés előnyeit. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen megoldások előremozdítják a lakossági energiahatékonysági beruházásokat. Hasonló rendszerek alkalmazását több környező országban is ajánlja a távhő törvény.
A berendezések tulajdonjoga
A távhő törvényben pontosítani kell, hogy a távhő-vezeték hálózat, illetve a fogyasztói berendezések fogalma pontosan mit takar, mely műszaki egységek tartoznak hozzá, és hogy ezek állapotáért ki a felelős. A jelenlegi “fogyasztói” megnevezés kifejezetten megtévesztő: például az ún. fogyasztói hőközpontok, és a hőfogadók a távhő szolgáltató tulajdonában vannak.
A tulajdoni viszonyokat azért fontos rögzíteni, mert a szolgáltató saját tulajdonának mértékéig felelősséggel tartozik azok üzemeltetéséért és megfelelő állapotuk fenntartásáért. Az e feladatok ellátása során felmerült költségeit a szolgáltató érvényesítheti a távhő alapdíjban. A fogalmak pontos meghatározásával átláthatóbbá válhat a távhő szolgáltatók árképzése is. Az állampolgári jogok biztosának 2003. során született állásfoglalásai is hangsúlyozzák, hogy a hőközpontokat továbbra is szolgáltatói tulajdonban és kezelésben kell tartani, mert a fogyasztók nem rendelkeznek az üzemeltetéshez szükséges szakértelemmel és anyagi erőforrásokkal.
Fogyasztóvédelmi érdekképviselet
A hatékony fogyasztói érdekérvényesítés érdekében javasoljuk, hogy az önkormányzatok helyett az új távhő törvény írja elő a távhő árát kialakító hatóságok - az önkormányzatok - kötelezettségét a fogyasztóvédelmi szervezetek bevonására a díjak megállapításába és a díjalkalmazás feltételeinek kidolgozásába.
Emellett az új törvény pontosan rögzítse, hogy az érdekvédelmi szervezeteket milyen módon kell bevonni. Fontosnak tartjuk, hogy a feladatokhoz határozzanak meg olyan határidőket, amelyek elegendőek az érdemi véleményalkotásra. A határidők és a kötelezettségek elmulasztását a törvényben meghatározandó módon szankcionálják!
A fentiekben csak azokról a legégetőbb feladatokról szóltunk, amelyek rendszeresen merültek fel a különböző fogyasztóvédelmi fórumokon. Ezeken túl azonban számos olyan lépést kell még tenni, amelyek biztosítják a távhő-rendszer hatékony, környezet- és fogyasztóbarát működését.
Kapcsolódó internetes oldalak
www.gkm.hu - Gazdasági és Közlekedési Minisztérium - jogalkotó
www.eh.gov.hu - Magyar Energia Hivatal - Fogyasztóvédelmi ügyekben eljáró hatóság
www.ombudsman.hu - az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának internetes oldala
