Félúton Koppenhága és az alacsonyabb CO2-szint felé

A világ országai tavaly Bali szigetén megállapodtak egy két évet átfogó menetrendről a klíma, illetve a CO2 kibocsátás mérséklése kérdésében, amely 2009-ben Koppenhágában érne véget. Idén a poznani tárgyalási fordulóban már félúton járunk - az Energiaklub munkatársai a helyszínen tájékozódtak a fejleményekről.

Várakozások és borúlátó vélemények
 
A tárgyalóasztalokhoz leült felek különböző várakozásokkal tekintettek a megbeszélések elé: míg egyesek hangsúlyozzák, hogy Koppenhága előtt ez az utolsó teljes – miniszteri szintet is magában foglaló – tárgyalási forduló, mások úgy vélik, hogy Poznanban még korai nagy áttörésekre számítani, hanem inkább a tapogatózás, a helyezkedés, és a politikai alkuk pozícionálásának időszaka ez a mostani. Ennek megfelelően a külső szemlélők nem sok látványos, nagy lélegzetű fejleményben bízhattak.
 
Az Energiaklub munkatársai a helyszínen zömében meglehetősen borúlátó véleményekkel találkoztak. Sokan vélik úgy, hogy a szükségesnél jóval lassabban haladnak az egyeztetések, így kérdéses, hogy jövőre lezárható lesz-e érdemben a Balin célul kitűzött egyeztetési folyamat.
 
Az utolsó esély?
 
A koppenhágai időzítés azért is fontos, mert a Kiotói Jegyzőkönyv teljesítési időszaka 2012-ben véget ér, s így a néhány ország esetben a két éves ratifikációs időszakot is figyelembe véve könnyen lehet, hogy ha 2009-ig nem születik meg a döntés, akkor 2013 után érvényes nemzetközi megállapodás nélkül maradunk. Ez egyfelől a Kiotói folyamat teljes kudarcát jelentené, hiszen egyebek mellett a kvótakereskedelem, a rugalmassági mechanizmusokra épülő beruházások, és még az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere is egy „légüres térbe” kerülnének. Másrészt az IPCC tavaly publikált Negyedik Értékelő Jelentése is egyértelműen állást foglalt abban, hogy ha el szeretnénk kerülni a katasztrofálissá fokozódó éghajlatváltozást, akkor a kibocsátási maximumnak a 2010-15-ös években kell tetőznie. A Stern Jelentés óta azt is tudjuk, hogy sokkal nagyobb költségekkel kell szembenéznünk, ha elhalasztjuk a kibocsátás-csökkentést, vagy nem lépünk időben, mint amekkora költséget maga a szénmentesítési folyamat jelentene. Több időt tehát már nem vesztegethetünk el!
 
A legfontosabb kérdések
 
Nagy a nyomás tehát a tárgyalófeleken, hiszen szalad az idő, és eddig nagyon kevés a fejlemény. 2009 év végéig három nagyon fontos kérdést kell lezárni. Egyrészt azt, hogy az ENSZ Keretegyezményhez csatlakozott közel 200 ország hogyan képzeli az éghajlatváltozás problémakörének kezelését hosszú távon, beleértve a kibocsátás-csökkentési, alkalmazkodási, technológia átadási, és nem utolsó sorban az ezekkel kapcsolatos pénzügyi, finanszírozási kérdéseket.
 
Másodsorban a Kiotói Jegyzőkönyv értékelését, felülvizsgálatát is el kell végezni, mindazon tapasztalatok fényében, amelyek a Jegyzőkönyv működésével kapcsolatban az elmúlt években felmerültek. A harmadik kérdéskör főként azokat az országokat érinti, amelyek a Kiotó Jegyzőkönyvben vállalást tettek arra, hogy 2012-ig, átlagosan 5,2%-kal csökkentik kibocsátásaikat 1990-hez képest. A tárgyalásokon annak előkészítéséről folyik az egyeztetés, hogy a második, 2013-től kezdődő kereskedési időszakban hogyan és mekkora vállalásokat tegyenek ezek az országok?
 
Lesz-e pozitív példa Poznanban?
 
A Poznanban folyó egyeztetésekkel kapcsolatban külön érdekesség, hogy az Európai Unió vele párhuzamosan tervezi lezárni saját Klíma- és energiacsomagjának egyeztetését. Az eredeti tervek szerint az Unió ezzel szeretne jó példát mutatni a nemzetközi tárgyalásokon arra, hogy mennyire előremutató és követendő belső politikát folytat. A jelek szerint azonban erősen kétséges az uniós siker, hiszen a múlt hétvégi egyeztetésen lényegében nem közeledtek az álláspontok. Európa szeme így a csütörtök-pénteki EU csúcson van, ahol eldől, hogy sikerül-e politikai egyezségre jutni, vagy kudarcot vall a francia elnökség az egyeztetések terén. A csomag egyik neuralgikus pontja az EU 27-ek közötti teherelosztás és az EU-ETS kérdése. Ezen a területen tapintható ki a legnagyobb nézeteltérés.
 
Brüsszeli esélyek
 
A szerdai helyzet alapján nem áll túl jól a francia elnökség az álláspontok közelítésével - már szóba került egy év végi rendkívüli csúcs összehívása is. A helyzet pikantériája tehát, hogy miközben az EU példaként szerette volna az EU-27-ek megegyezését felmutatni, ezzel is demonstrálva az Unió elkötelezettségét, jelenleg éppen úgy fest a dolog, hogy hatalmas felsülés van készülőben. Nyilvánvaló, hogy a megegyezésig még nagyon sok tisztázandó dolog van, de könnyen meglehet, hogy a soros elnök csupán hangzatos kijelentéseket tud a csúcs lezárultával pénteken felmutatni. Ezzel sajnos az eddig progresszív szerepben tündöklő EU gyakorlatilag teljességgel blamálná magát, ami tovább rontaná az amúgy sem túl sikeres poznani klímacsúcs hangulatát, és rossz hatással lenne a további tárgyalásokra is.
 
Ezért habár minden szem Poznanra figyel, mert már a magas szintű tárgyalások szakaszába lépett a klímacsúcs, és a világ minden részéről érkezett miniszterek és ENSZ diplomaták szintjén folytatódnak az egyeztetések, figyelnünk kell Brüsszelre is, hogy ezzel párhozamosan mi történik ott, ahol az EU csúcs kimenetele nem csak az Európai Közösségre, és azon belül Magyarországra, hanem a félúton lévő tárgyalásokra is nagyon komoly hatással lesz!