Energiakutatás, függővasút és Engels

Az egykor textiliparáról és puritán, dolgos életet élő kálvinista lakóiról híres Wuppertal ma már inkább arról ismert, hogy itt működik az energia- és klímakutatásban nagy nemzetközi hírnévre és magas presztízsre szert tett kutatóintézet, a Wuppertal Institut. Az intézetet 1990-ben alapította a tartomány miniszterelnöke, és azóta is nagyrészt tartományi finanszírozásban (vagyis közpénzen) működik. Mára kb. 140 munkatársa dolgozik azon, hogy különféle elemzésekkel, modellek és stratégiák kidolgozásával a fenntartható energiagazdálkodás irányába mozdítsák Németországot és az Európai Unió országait. Az intézet igyekszik az elméletet a gyakorlatba is átültetni, az iroda ugyanis alacsony energiafogyasztású épületben működik.
 
Az intézetnél töltött idő alatt az Energy Efficiency Watch projektbe kapcsolódtam be, méghozzá elég aktívan. Az EU által finanszírozott projektet olyan illusztris tagokból álló nemzetközi konzorcium vitte, mint a Wuppertal Institut, az EUFORES, az Ecofys, az eceee és az O.Ö. Energiesparverband – vagyis csupa olyan szervezet, amely jelentős befolyással van az európai energiahatékonysági politikák alakulására. A projekt célja az volt, hogy áttekintse és elemezze a tagországok által a Bizottságnak benyújtott Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terveket, és az eredményeket megismertesse a Bizottsággal illetve a szélesebb nyilvánossággal. Az ún. végfelhasználói direktíva (2006/32/EK) értelmében ugyanis 2008-ban minden tagországnak cselekvési tervben kellett bemutatnia, milyen intézkedések, programok révén tud 2016-ig 9%-os megtakarítást elérni az energia-végfogyasztásban.
 
A munka a következőképpen zajlott: először mind a 27 tagország tervei átvizsgálásra kerültek abból a szempontból, hogy mennyire elégítik ki a direktíva formális és tartalmi követelményeit. Erről külön jelentés készült. A tapasztaltak alapján ezután 12 ország cselekvési terve lett kiválasztva alaposabb elemzésre. Itt már azt vizsgáltuk, mennyire tartalmaznak újszerű, példaértékű, és –nem utolsó sorban - hihető intézkedéseket. Emellett figyelembe vettük azt is, hogy a vállalt megtakarítás mekkora részét teszi ki az adott ország energiamegtakarítási potenciáljának. A vizsgálat eredményeit összefoglaló és a jó példákat bemutató kiadvány egyébként letölthető a projekt honlapjáról.
 
A jellemzően 50-100 oldalas dokumentumok átvizsgálása sok munkát adott az intézet elfoglalt és kissé túlterhelt munkatársainak, így nagy örömmel fogadták a segítségemet. Először, próbaképpen, Magyarország cselekvési tervének bemutatását bízták rám, majd a feladat sikeres teljesítése után Belgium, Spanyolország, Csehország, Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság tervét is megkönnyebbülten átnyújtották. A 10. hét végére tehát kellő összehasonlítási alapom volt a különböző országok energiahatékonysági intézkedései terén, és ismét levonhattam azt a szomorú következtetést, hogy Magyarország nem tartozik az energiahatékonyságot és –megtakarítást komolyan vevő, példaértékű programokkal élenjáró tagországok közé.
 
De az élet Wuppertalban sem csak munkából állt. Első helyen említeném a város egyedülálló tömegközlekedési eszközét, a függővasutat, amely végig a kanyargó Wupper folyó felett repíti az utasokat egyik városrészből a másikba. Az 1903-ban átadott szerkezet eredeti funkciója mellett látványnak és szórakozásnak sem utolsó, hiszen kiválóan megtekinthető róla a folyó mentén hosszan elnyúló, zöld erdők és dombok közé beékelődő város és nevezetességei - az élesebb szeműek Engels szülőházát is megpillanthatják! Engem a függővasút azonnal lenyűgözött, a következő anekdota után pedig örökre szívembe is zártam: történt ugyanis az az emlékezetes eset, hogy 1950 nyarán vándorcirkusz érkezett a városba. A cirkusz elmés vezetői kitalálták, hogy figyelemfelkeltő reklámfogásként végigutaztatják a függővasúton Tuffit, a kiselefántot. Erről azonban az érintettet valószínűleg elfelejtették megkérdezni, mert Tuffi egy idő után a mulatságot megelégelve kivetette magát az ajtón, egyenesen bele a folyóba… Szerencsére kisebb karcolásokkal megúszta az esetet, emléke azonban ma is elevenen él, a turistáknak szánt szuvenírek kedvelt díszítő motívuma ugyanis az említett jószág. Az egyéb szabadidős lehetőségek közül álljon még itt a Café ADA & MARE elnevezésű szórakozóhely, ami, mint utóbb kiderült, NEM az Energiaklub igazgatójáról és igazgatóhelyetteséről kapta a nevét.
 
A szakmai út a saját tapasztalatszerzésemen túl remek alkalmat adott arra, hogy lerakjuk a Wuppertal Institut és az Energiaklub közti szakmai kapcsolat és együttműködés alapkövét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az Energy Efficiency Watch projekt keretében a magyar Parlamentben megtartott 8. Parlamentközi találkozóra az Energiaklubot is előadónak kérték fel.