Egy éve lépett életbe a Kiotói Jegyzőkönyv: a szemlélet csak lassan változik
Pontosan egy éve lépett életbe a Kiotói Jegyzőkönyv, amely számszerű hatásában ugyan csekély mértékű, ennek ellenére mégis rendkívül fontos mérföldkő az éghajlatváltozás mérsékléséért folyó harcban. Az évforduló jó alkalom arra, hogy végignézzük, hogyan is áll hazánk ebben a küzdelemben.
Magyarország a Kiotói Jegyzőkönyvben 6 százalékos csökkentést vállalt, az 1985-87-es évekhez képest. A 90-es évek elejére a nehézipar összeomlása azonban egyik pillanatról a másikra 30 százalékkal csökkentette a hazánkban kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét. Ez - ellentétben azzal, ahogyan sokan vélekednek - nem jelenti azt, hogy a kibocsátás mérséklésében semmi dolgunk ne lenne. Sőt! Már jelenleg is körvonalazódnak azok a nagyon szigorú számok, amelyek közép és hosszú távon e csökkentést jellemzik. A tervek szerint az Európai Unió térségében 2020-ig 15-30 százalékkal kevesebb üvegházhatású gáz bocsátható ki. E cél elérése elemi érdekünk, hiszen a katasztrofális éghajlatváltozás elkerülésére nincs más megoldás. A felkészülést ehhez viszont már most meg kell kezdeni!
A megújuló energiaforrások nem csak segítenek ezeket a célokat elérni, hanem a környezetvédelmi hozadékukon kívül rendkívül nagymértékben hozzájárulnak Magyarország közép- és hosszú távú versenyképességéhez, az energiabiztonság növeléséhez, és a jelenleg aggasztó mértékű energiafüggőség csökkentéséhez is.
Hasonló előnyöket rejt az energiatakarékosság és az energiahatékonyság is, amely a hazai energiapolitika egyik legnagyobb rejtett erőforrása. Ennek ellenére átfogó potenciál-felmérés a mai napig nem készült hazánkban.
Sajnos az éghajlatváltozással kapcsolatban még mindig nagyon sokan hiszik azt a döntéshozók közül, hogy ráérnek még a radikálisnak tűnő lépéseket meghozni, és a rövidtávú gazdasági előnyökben bízva szűklátókörűen döntenek.
Az Jegyzőkönyv életbe lépte óta eltelt évben szinte semmi sem történt, csak elvesztegettük az időt.
Az idő sürget, nem várhatunk tétlenül tovább!
