Bali – Milyen utat választunk?
2007. december 3-án közel 200 ország képviselői ülnek tárgyalóasztalhoz az indonéziai Bali szigetén, ahol az éghajlatváltozás elleni küzdelem további lépéseiről folytatnak tárgyalásokat. Az évenkénti tárgyalássorozat idei két hetes tárgyalási ciklusa az elmúlt évekkel ellentétben több izgalmat tartogat.
Attól persze egyelőre nem kell tartanunk, hogy az országok egymást túllicitálva igyekeznek majd minél nagyobb kibocsátáscsökkentési célokat kiharcolni maguk számára, sőt az sem valószínű, hogy sikerül véglegesen megállapodni a 2012 utáni időszakról. Arra azonban elég jó esély van, hogy a tárgyaló felek egyezségre jutnak a következő két év tárgyalási menetrendjéről.
Mint ismeretes, a Kiotói Jegyzőkönyvben 2012-ig rendelkeznek a fejlettnek mondott országok valamilyen kibocsátáscsökkentési célértékkel, de hogy mi lesz 2012 után, azt egyelőre nem lehet tudni. A Kiotói Jegyzőkönyv csak annyit rögzít, hogy legkésőbb 2009-ig meg kell állapodni a 2012 utáni időszak vállalásairól.
Az optimista vélemények szerint az idei év gyökeres változást hozhat az éghajlatváltozás elleni összefogás területén, hiszen az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) idén hozta nyilvánosságra a legfrissebb tudományos kutatások eredményeit, amelyet egy a döntéshozók számára készült összegző jelentésben publikáltak. A jelentés összefoglalóját november 17-én publikálták, amely a korábbi jelentésekhez képest meglehetősen borús képet fest le a XXI. századra.
Ősszel az ENSZ főtitkár magas szintű egyeztetést kezdeményezet a témában, ezzel is jelezve, hogy részéről is nagy figyelem övezi az éghajlatpolitikai nemzetközi alakulását. Szintén 2007-es fejlemény az is, hogy a G8-ak is kifejezték a csökkentés szükségességét, illetve azt, hogy az ENSZ égisze alatt folyó tárgyalások hivatottak az ezirányú lépéseket megtenni. Mindezek összességében éreztetik, hogy politikai és tudományos szinten is megvan a kibocsátáscsökkentés támogatottsága is, így ha ezt sikerül jól kihasználni Balin, akkor érdemi fejleményekre számíthatunk.
Az idei év után az is bizonyossá vált, hogy már nincs lehetőség időhúzásra, és nincs lehetőség hibák elkövetésére. Ha el akarjuk kerülni a katasztrofális éghajlatváltozást, akkor nagyon feszített menetrendet kell tartani, mind a tárgyalások, mint a valós kibocsátáscsökkentési lépések terén. 2009-ben Koppenhágában mindenképp meg kell születnie a megállapodásnak. Balin tehát az dől el, hogy tudjuk-e tartani a menetrendet.
Sikerül-e egyezségre jutni a következő két év menetrendjéről? Ha igen, akkor megmarad az esély, hogy időben megszülessék a megállapodás. Ha nem, akkor könnyen lehet, hogy már kifutunk az időből…
