Az Energia Klub sajtótájékoztatója

Az Energiaklub 2003. április 25-én Pakson történtekkel és a kialakult helyzettel kapcsolatban tartott sajtótájékoztatót, illetve sajtóközleményt adott ki. A sajtótájékoztatón a közleményen túl a következőket mondta el Antonia Wenisch, az osztrák Ökoinstitut nukleáris szakértője:

Az események összezúzták a Paksról és az OAH-ról Ausztriában eddig kialakult képet. Az információ szegényes volt és késői. Nem derült ki egyértelműen belőlük, mi történt Pakson, és még az osztrák kormányzat sem volt tisztában a Pakson történtekkel.
A hivatalos magyarázatok nem voltak elégségesek az események leírásához, és további kérdésekre várják a választ az osztrák szakértők. Ezekre az információkra feltétlenül szükség van, hogy megérthessük/megérthessék a történteket.

A korrózió problémája nem új Pakson. A kezelésére kidolgozott technológiát már korábban is használták, de csak más berendezések tisztításánál. Ezt az eljárást fűtőelemek tisztítására 2001-ben használták először, méghozzá Pakson. A módszer egyedülálló, csak Pakson használják. 2001—ben nem volt probléma, most nem volt tökéletes.

Antonia Wenisch kérdései:

1. Miért használták ezt a technológiát? Más hasonló szovjet reaktoroknál más módszereket használnak a korrózió elkerülésére.

2. Ki volt felelős az üzemanyag kazetták felülvizsgálatért a 2001-es tisztításná? Hogyan menedzselték akkor a problémát?

3. Ellenőrizték-e ezeket a kazettákat, amikor visszakerültek a reaktorba 2001-ben?

4. Lehetséges-e, hogy a most megsérült kazetták közül néhány már volt tisztítva 2001-ben?

5. Az események sorrendje is kérdéses, anélkül nem lehet pontosan tudni, mi történt.

6. Mi jelent a "komoly sérülése" a kazettáknak? Ez egy dokumentumban sincs tisztázva, nem tudjuk, mi történt a fűtőanyaggal. Ez nagyon fontos körülmény, mert ezzel lehet eldönteni, mennyire súlyos a probléma, és hogy milyen módszerrel lehet kiemelni a kazettákat.

7. Az eddigi kommunikációból nem derül ki, miért sérültek meg a fűtőelemek.

8. Nem egyértelmű, hogy a tároló medence hűtése, vagy a tisztító berendezés hűtése nem működött-e megfelelően.

9. Nem tudjuk, hogy ténylegesen mennyi radioaktív gáz került ki a környezetbe az üzemzavar kezdete óta. Még ha kevés is, ezt mindenképp a környező országok tudomására is kellett volna hozni.