A környezetjog megjelenési formái a jogrendszerben

Az Alkotmány 18.§-a szerint, a „Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez”.
Ezt a jogot a 70/D. §-ban biztosítja, miszerint, a „Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”
Eszerint a környezetjog emberi alapjog, ami mindenki számára biztosítandó az egészséges környezethez való jog címén.
A környezet védelmére az Országgyűlés megalkotta a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995.évi LIII. Törvényt, melynek preambuluma  a törvényalkotók célját ismerteti.
„Az Országgyűlés tekintettel arra, hogy a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelyeknek megőrzése és védelme, minőségének javítása alapfeltétel az élővilág, az ember egészsége, életminősége szempontjából; e nélkül nem tartható fenn az emberi tevékenység és a természet közötti harmónia, elmulasztása veszélyezteti a jelen generációk egészségét, a jövő generációk létét és számos faj fennmaradását, ezért az Alkotmányban foglaltakkal összhangban a következő törvényt alkotja:”
Kiemelve, hogy a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelyek nem tartoznak az állami, illetve más tulajdoni formákhoz sem, hanem a közösség, az ország szempontjából fontos értékeket általános megjelenítése, függetlenül a valós tulajdoni jogoktól.
A fenntarthatóság elve is megjelenik a szövegben, miszerint biztosítani kell az emberi tevékenységek és a természet közötti harmóniát, kiegyenlítődést.
A törvény céljai közt kell szerepel még, hogy ezen törvényen keresztül is elősegíti az fent említett alkotmányos jogok érvényesülését.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény legfontosabb megállapításai, főbb témakörei
Először érdemes megismerkedni azokkal az alapfogalmakkal és alapelvekkel, amit a törvény használ.

Alapfogalmak:
Elővigyázatosság: a környezeti kockázatok mérsékléséhez, a környezet jövőbeni károsodásának megelőzéséhez vagy csökkentéséhez szükséges döntés és intézkedés.
Érintett: azon személy, szervezet, aki vagy amely a hatásterületen él, tevékenykedik, tehát az akinek valamilyen formában köze van a környezeti ügyhöz.
Érintett önkormányzat: az a települési önkormányzat, amely az adott környezethasználat hatásterületén illetékességgel rendelkezik, tehát a területén zajlik a környezethasználat vagy hatással van területre.
Fenntartható fejlődés: a fejlődés olyan formája, amely a természeti értékeket megőrzi a jelen és a jövő nemzedékek számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és célszerűen használja, ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminőség javítását és a sokféleség megőrzését.
Hatásterület: az a terület vagy térrész, ahol a környezetre gyakorolt hatás bekövetkezett vagy bekövetkezhet.
Helyi környezetvédelmi ügy: minden olyan környezetvédelmi ügy, amelyben a környezet használata és a hatásterület nem terjed túl az érintett települési önkormányzat területén.
Igénybevételi határérték: a környezet vagy valamely elemének olyan mértékű igénybevétele, amely nem környezetkárosítás. Ezeket a mértékeket jogszabály állapítja meg.
Kibocsátási határérték: a környezet valamely elemének meghatározott olyan mértékű terhelése, amely nem környezetkárosítás. Ezeket a mértékeket jogszabály állapítja meg.
Környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete összességében.
Környezeti állapot vizsgálata: a környezeti elemek jellemzőinek mérése, kölcsönhatásainak összessége egy adott területen.
Környezeti elem: A föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá vizek összetevői.
Környezeti teher: a gazdálkodó szervre háruló, a környezetvédelem érdekében kiadással járó teendő.
Környezetre gyakorolt hatás: a környezetben megjelenő változás a környezetterhelés, illetőleg a környezet igénybevétele hatására.
Környezethasználat: a törvényi fogalom szerint a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetőleg terhelésével járó, hatósági engedélyhez kötött valamilyen tevékenység. Elméletileg minden emberi cselekedet környezethasználat – gondoljuk csak a lélegzésre - , de a szabályozás csak az engedélyköteles tevékenységekre vonatkozik. Ezeket a tevékenységeket a jogszabály felsorolja.
Környezet igénybevétele: olyan tevékenység, ami a környezetben változás előidézése, a környezetnek vagy elemének természeti erőforrásként való használata
Környezet-igénybevettsége: mérték ami a környezet igénybevételét fejezi ki.
Környezetkárosítás: az a tevékenység, amelynek hatására környezetkárosodás következik be.
Környezetterhelés: valamely anyag vagy energia környezetbe bocsátása
Környezetkárosodás: a környezet vagy valamely elemének olyan mértékű változása, szennyezettsége, illetve valamely eleme igénybevételének olyan mértéke, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota (minősége) csak beavatkozással, vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg, amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti.
Környezetszennyezés: a környezet valamely elemének a kibocsátási határértékét meghaladó terhelése. Ezeknek a határértékeknek a túllépése esetén a törvény szerint bírságot kel fizetni.
Környezetszennyezettség: a környezetnek vagy valamely elemének a környezetszennyezés hatására bekövetkezett szennyezettségi állapota
Környezetveszélyeztetés: az a tevékenység vagy mulasztás, amely környezetkárosítást idézhet elő, de ez még nem következett be.
Környezetvédelem: olyan tevékenységek és intézkedések összessége; amelynek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása
A leghatékonyabb megoldás: a környezeti, műszaki és gazdasági körülmények között elérhető, legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó tevékenység. A környezetkárosodás elkerülésének érdekében a leghatékonyabb megoldások alkalmazása a döntéshozatal legkorábbi szakaszától fogva.
Szennyezettségi határ: a környezet vagy valamely elemének olyan jogszabályban meghatározott mértékű szennyezettsége, amelynek meghaladása mindenkori tudományos ismeretek alapján környezetkárosodást vagy egészségkárosodást idézhet elő.
Természeti erőforrás: a -mesterséges környezet kivételével- társadalmi szükségletek kielégítésére felhasználható környezeti elemek vagy azok egyes összetevői.