Poznani összefoglaló

Áttekintés Balitól Koppenhágáig
 
A tavalyi, Bali szigetén kijelölt útiterv feléhez érkeztünk a poznani klímacsúcson. Az elvégzendő munka mennyisége hatalmas, és annak ellenére, hogy a 2008-as évben a tárgyaló felek összesen 6 hetet töltöttek tanácskozással, nem érezhető nagy előrelépés a poznani csúcs végén sem. Ezzel kapcsolatban két vélemény szokott elhangozni.
 
Az egyik szerint az álláspontok végig – egészen 2009 végéig – merevek maradnak, és a legkényesebb kérdésekben egészen az utolsó pillanatig nem születik megegyezés. Ez azt vetítheti előre, hogy a jövő évi tanácskozásokon is lassú haladás várható, egészen a koppenhágai tanácskozás legvégéig, ahol azonban megszületik a várva várt globális egyezség. Így az emberiség számára legalább egy kis esély marad a katasztrofális éghajlatváltozás elkerülésére.
 
A másik vélekedés szerint a tárgyalások jelen állásából, a feloldhatatlannak tűnő konfliktusokból nem csak az egyeztetések lassú haladása, vagy megtorpanása látszik, hanem egyenesen a globális megállapodás teljes kudarca vetíthető előre. Eszerint a megállapodás létrejötte a világ nyolcadik csodájának lenne betudható.
 
A Poznani csúccsal kapcsolatban nem voltak nagy elvárások. Amolyan „szinten tartó” tárgyalási forduló volt, ahol már az is eredmény, ha nem romlik a helyzet. Volt egy-két terület, ahol sikerült némi előrelépést elérni, de összességében nagyon csekély volt a haladás.
 
Mindenesetre az Energiaklub munkatársai végig figyelemmel követték az eseményeket. Az alábbiakban néhány érdekesebb témakört és azok fejleményeit foglaljuk össze. A belső angol nyelvű zsargonban használt rövidítéseket beépítettük az összefoglalóba, így az érdeklődők további információkat is kereshetnek az egyes témakörökkel kapcsolatban.
 
A globális együttműködés jövőbeli keretei
 
A Bali útiterv részeként kerültek lefektetésre azok az előkészítő lépések, melyek az Éghajlatváltozási keretegyezmény részes feleinek, azaz a világ csaknem 200 országának elképzeléseit tartalmazzák, hogyan képzelik el közép- és hosszú távon az éghajlatváltozás elleni együttes küzdelmet. Az útitervben 5 témakört jelenítettek meg: a közös jövőképről, a kibocsátás-csökkentésről, az alkalmazkodási kérdésekről, a technológiák átadásával kapcsolatos együttműködési lehetőségekről, valamint mindezek pénzügyi oldalának előkészítéséről. A kérdés rendkívüli komplexitására tekintettel külön ad-hoc előkészítő munkacsoport alakult, amely „AWG-LCA” rövidítést kapta. A munkacsoport már az év elején Bangkokban megkezdte a munkát, és a poznani klímacsúcs részeként már negyedszer ültek tárgyalóasztalhoz a munkával megbízott delegáltak.
 
A kérdéskörök logikája értelemszerűen megköveteli, hogy először a közös jövőképnek kell letisztulnia, hiszen a többi négy terület erre építkezne. Ennek a jövőképnek a központi kérdése, hogy milyen időtávon, milyen globális kibocsátás-csökkentést tűzzenek ki a világ országai. Kézenfekvő, hogy ha már tavaly elkészült az IPCC Negyedik Értékelő Jelentése, amely konkrét számokat is javasolt a célkitűzésekhez, akkor miért ne lehetne ezeket egy az egyben alkalmazni? Nos, például azért nem, mert sokan nem szeretnék ezeket a számokat a célkitűzésekben viszontlátni. Még a Bali útitervbe sem sikerült ezeket belecsempészni, csupán egy lábjegyzet hivatkozik a több ezer tudós több ezer oldalas összefoglalójának legfontosabb megállapítására. Sokan úgy vélik a rutinosabb résztvevők közül, hogy ez a kérdés Koppenhágáig nem fog tisztázódni. Ez persze nem könnyíti meg a többi négy pont érdemi megtárgyalását. Felmerül továbbá az a kérdés is, hogy ha utolsó éjszaka sikerül csak megállapodni a jövőképről, akkor mi lesz a többi kérdéssel. A munka természetesen ilyenkor több szálon fut, mindent több verzióban kell kidolgozni, végiggondolni, és sok fog múlni az utolsó éjszakán, amikor ezek az előre kidolgozott puzzle-darabkák végre a helyükre kerülnek.
 
Ilyen párhuzamos munka folyt Poznanban például arról, hogy a kibocsátás-csökkentést hogyan lehetne egy egységes rendszer keretei között kezelni. Ez a rendszer egyaránt kiterjedne a fejlődő és fejlett országokra. A lényege az volna, hogy minden kibocsátás-csökkentési lépés, amelyet a részes országok bármelyike megtesz, mérhető, bejelenthető, és visszaellenőrizhető legyen. Ezt jelölik „MRV” rövidítéssel. Nyilvánvaló, hogy a fejlett országok nem rajonganak bármiféle kibocsátás-csökkentéssel kapcsolatos dologért, ezért ilyen szempontból is nagyon kifinomult módszertant kell kidolgozni. Poznanban merült fel egy közös regiszter-rendszer ötlete, amely a fejlődő országoktól elvárható kibocsátás-csökkentési lépéseket („NAMA”) tartalmazná.  Ezt a továbbiakban a fenntartható fejlődés kérdéskörével összefüggésben is vizsgálni fogják.
 
A Kiotói Jegyzőkönyv felülvizsgálata
 
Ez a felülvizsgálat már szám szerint a második, bár az első felülvizsgálat érdemi eredmények nélkül zárult, illetve lényegében meghiúsult. Poznanban a második felülvizsgálat sem állt jobban: a klímacsúcs egyik legnagyobb kudarca az, hogy semmi előrelépést nem sikerült ezen a téren felmutatni, lényegében minden függőben lévő kérdést továbbnapoltak 2009-re. Pedig nagyon sok vita folyt ezen a téren. Egy területet emelnénk most ki a számtalan témakör közül, nevezetesen a CCS (szénmegkötés és –tárolás) CDM-be (kiotói rugalmassági mechanizmus) történő bevonását. Ugyanis az EU bármennyire is elkötelezettje ennek az ellentmondásos, és igazából még nem is nagyon működő technológiának, az utolsó napokra alulmaradt álláspontjával, és a végül a szövegtervezetből teljes egészében kimaradt a CCS. Miután azonban teljesen eredménytelenül zárultak a felülvizsgálattal kapcsolatos kérdések, ezért jövőre folytatódik az ezzel kapcsolatos vita (is).
 
A kiotói vállalással rendelkező országok 2012 utáni csökkentési lehetőségei
 
A belső zsargonban ezt a kérdéskört az „AWG-KP” rövidítéssel illetik. Azaz a témára egy külön munkacsoportot hoztak létre, amely a Kiotói Jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően még jóval a Bali találkozó előtt kezdte meg a működését. Ez a témakör is várhatóan 2009-ben, Koppenhágában zárul majd le, ellenkező esetben jogilag időbeli „hézag” keletkezhet 2012 után, amikor a Jegyzőkönyv első teljesítési időszaka véget ér.
 
Ez a munkacsoport már felmutatott néhány eredményt Poznanban. Döntés született például arról, hogy a 2012 utáni vállalások alapjául számszerűsített kibocsátási határokat és csökkentési célokat (érdeklődők számára „QELROs”) fognak alkalmazni, azaz lényegében hasonló konstrukció készül majd, mint 1997-ben a Kiotói Jegyzőkönyvhöz. További fontos eredmény, hogy ezen csökkentési céltartományok kitűzésekor felhasználásra kerülnek a legfrissebb tudományos eredmények, mint pl. az IPCC 4AR is. A célok kialakításakor tájékozódni kell az adott ország csökkentési potenciáljáról, a hatékonyságról, az alkalmazott és alkalmazandó csökkentési politikák költség-haszon elemzéséről. A rugalmassági mechanizmusok továbbra is számításba vehetőek, de alapelvként jelent meg, hogy ezek csak járulékos elemként jelennének meg a valós belső csökkentési eredményeknek. Eldőlt továbbá, hogy 2009-ben szükség szerint további köztes tárgyalást is tarthatnak a részes felek.
 
Az adaptációs alap
 
Az adaptációs alap célja, hogy pénzügyi segítséget nyújtson azon fejlődő országok számára, akik saját erőből képtelen szembeszállni az éghajlatváltozás őket érő hatásaival. Az alapgondolat tehát az, hogy a fejlett országok felelőssége itt pénzben kifejezve is megjelenne. A gondolat nagyon szép, a Világbank sokak nemtetszésére már el is vállalta a pénzkeret kezelését, a baj azonban az, hogy nincs meg egyelőre az a mechanizmus, amely pénzzel töltené fel az alapot. Erre több ötlet is felmerült, a „share of proceeds” keretében. Egy ilyen ötlet például az, hogy minden kiotói vállalással rendelkező ország a számára meghatározott kibocsátási keretmennyiség egy részét (3%-ot) aktuális árfolyamon beárazva fizesse be az alapba. Ez sokak szerint ahhoz vezetne, hogy ha a későbbi vállalások alkalmával az országok ezt eleve „beáraznák”, akkor ez rossz hatással lenne a vállalások nettó értékére. A másik változat szerint a nemzetközi kereskedelem, illetve a rugalmassági mechanizmusokban elszámolt egységek után kellene arányosan befizetni az alapba.
 
Végül Poznanban nem sikerült dönteni a kérdésben, sőt olyan nagy ellenérdekek csaptak össze ezen a téren, hogy ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Kiotó Jegyzőkönyv második felülvizsgálata – ahova ez a témakör tartozott – végül kudarccal ért véget.