Felelőtlen gyakorlat a radioaktív hulladékok kezelésében
Több mint 70 évvel az atomkorszak hajnala után még mindig ott tartunk, hogy a világ egyik országa sem rendelkezik a kiégett fűtőelemek befogadására alkalmas, működő mélységi geológiai tárolóval.
A világon egyetlen ország sem rendelkezik kiégett fűtőelemek végleges elhelyezésére alkalmas, működő mélygeológiai tárolóval. Finnország az egyedüli ország, ahol jelenleg végleges elhelyezést szolgáló tárolót építenek.
A The Nuclear Waste Report 2019 című tanulmány áttekintést ad arról a küzdelemről, amit a kormányok végeznek szerte a világon azért, hogy átfogó stratégiákat dolgozzanak ki és valósítsanak meg a radioaktív hulladékok kezelésére. A feladat legjava azonban bizonyosan a jövő generációira fog hárulni. A jelentés Magyarországról szóló fejezete az Energiaklub közreműködésével jött létre, és idén már magyarul is olvasható.
Bár több példa is létezik sikertelen helyszínkiválasztási folyamatokra és félbehagyott tárolókra, továbbra is a geológiai elhelyezés a preferált megoldás. Széleskörű egyetértés van abban, hogy a kutatások jelenlegi állása még mindig elégtelen, a civil társadalommal folytatott párbeszéd pedig nem kellően érett az előttünk álló kihívások kezelésére.
A mélygeológiai tárolók még évtizedekig nem épülnek ki, így a kockázatok egyre inkább az átmeneti tárolólétesítmények irányába tolódnak, amelyeknek folyamatosan telítődik a kapacitásuk. Finnországban például a kiégett fűtőelemek befogadására alkalmas átmeneti tárolókapacitás 93%-os telítettségen van.
A radioaktív hulladékok kezelésének költségek és finanszírozása is számos kérdést vet fel. A kormányok nem alkalmazzák következetesen a „szennyező fizet” elvet. Bár az atomerőművek üzemeltetői felelősek a radioaktív hulladékok kezelésének, tárolásának és végleges elhelyezésének finanszírozásáért, a költségeket végül lehet, hogy az adófizetőknek kell fedezniük.
A kormányok nem végeznek megfelelők becsléseket a leszerelés, tárolás és végleges elhelyezés költségeiről. Számos kormány túlzottan optimista leszámítolási rátára és elavult adatokra alapozza költségbecsléseit, ami komoly forráshiányhoz vezethet a hulladékkezelés finanszírozásában.
Összességében nincs olyan ország, amely pontos költségbecsléssel rendelkezne, és ezzel együtt biztosította volna a költségbecslés szerint szükséges összeg rendelkezésre állását.
A tanulmány magyar nyelvű összefoglalója és a Magyarországról szóló fejezet innen tölthető le>>
A tanulmány teljes terjedelmében angol nyelven innen tölthető le>>
A tanulmányt bemutató webinarról készült felvétel itt tekinthető meg>>
