Az atomenergia túl lassú, túl drága – nincs helye a klímavédelemben

A 323-oldalas riport (WNISR2019) elemzi a nemzetközi nukleáris ipar helyzetét és tendenciáit, és hangsúlyozottan foglalkozik az atomenergia potenciális szerepével az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Hat országból nyolc interdiszciplináris szakértő, köztük négy egyetemi tanár és a méltán híres Rocky Mountain Institute társalapítója és elnöke, valamint adatbázis kezelők, továbbá számos korrektor és művészek közreműködtek a jelentésben.

 

A működő reaktorok száma az elmúlt évben néggyel nőtt (417db) így pont eggyel kevesebb reaktor működik a világom mint 30 évvel ezelőtt, és éppen 21 egységgel kevesebb, mint a 2002-es csúcs éveben, amikor 438 üzemelt.

Az atomerőmű-építés az elmúlt öt évben csökkent. 2019 közepétől 46 egység van építés alatt, szemben a 2013-as 68 reaktorral és az 1979-es 234 reaktorral. Nem meglepő, hogy az új építések a 2010-es Fukushima előtti évi 15-ről ötre csökkent. A történelmi csúcsot 1976-ban érte el az iparág, amikor egyetlen év alatt 44 helyen kezdődött nukleáris projekt, több mint az elmúlt hét évben.

WNISR projekt koordinátora és szerzője, Mycle Schneider ezt így summázta: „Nem lehet kétség: az atomerőművek megújulási sebessége túl lassú ahhoz, hogy garantálja a technológia fennmaradását."

Következésképpen, 2019 közepétől először a nukleáris ipar életében, a világ reaktorflottájának átlagéletkora meghaladja a 30 évet.



Ugyanakkor a megújuló energia technológiák gyakorlatilag minden kategóriában felülmúlják az atomenergiát. 2018-ban 165 gigawatt (GW) megújuló energiát csatlakoztattak a világ energiahálózatára; és ezzel egy időben a nukleáris kapacitás 9 GW-val növekedett. Globális szinten a szél-alapú energia-termelés 2018-ban 29 százalékkal, a napenergia 13 százalékkal, az atomenergia 2,4 százalékkal nőtt. Egy évtizeddel ezelőttihez képest a nem-vízerőmű megújuló energiaforrások több mint 1900 TWh energiát termeltek, meghaladva a szén és a földgáz mennyiségét, míg az atomenergia ennél kevesebbet termelt.

 

Mit jelent ez az atomenergia potenciális szerepére nézve az éghajlatváltozás elleni küzdelemben? A WNISR2019 újonnan bevezetett fejezete erre a kérdésre ad választ. Ürge-Vorsatz Diána, a Közép-európai Egyetem professzora és a Kormányközi Klímaváltozási Testület (IPCC) III. Munkacsoportjának alelnöke a WNISR2019 előszavában a következő megállapítást teszi: számos olyan IPCC-forgatókönyv létezik, amely képes tartani az 1,5 ° C hőmérsékleti célt, és ezek általában nagymértékben támaszkodnak az atomenergiára is. Személyesen a következőt tette hozzá: „Ezek a forgatókönyvek azonban felvetik a kérdést: képes-e az atomipar ténylegesen, költséghatékonyan és időben rendelkezésre bocsátani az ilyen forgatókönyvekben megkövetelt nagyságrendű új kapacitásokat? Ez a jelentés talán a legrelevánsabb kiadvány erre az abszolút életbe vágó kérdésre.”

Az elmúlt évtizedben a napenergia beruházások becsült költsége 88 százalékkal, a szél energia 69 százalék csökkent, miközben a nukleáris energia beruházási költséges 23 százalékkal nőtt. A megújuló energia technológiák olcsóbbak a szén és a földgáz költségeinél, az új nap-erőművek versenybe tudnak szállni Indiában a már létező széntüzelésű erőművekkel is, és ma már önmagában a szélturbinák több villamos energiát termelnek Indiában és Kínában is a atomerőműveknél. Az új nukleáris erőművek építése azonban sokkal lassabb, mint az összes többi létező lehetőség. A 2018-ban elindított kilenc reaktor felépítését átlagosan 10,9 évre becsülik. Más szavakkal: az alternatívaknál drágább és lassabban megvalósítható lehetőség nem hatékony az éghajlati veszélyhelyzet leküzdésére irányuló erőfeszítésekben, ugyanakkor ellentmondásos a nukleáris opciót erőltetni, mivel a hatékonyabb megoldások elől veszik el a pénzt.

Az elemzések meglepő eredménye, hogy még a meglévő reaktorok élettartam-hosszabbítása sem hatékony, így nem pozitív éghajlati szempontból, mivel az üzemeltetési költségek meghaladják a versengő technológiák - energiahatékonyság és az új megújuló energia  - költségeit, ezáltal pedig tartósan blokkolják azok rendszerbe illesztését. Mycle Schneider ezért erre a következtésre jut: „Dollárt, eurót, forintot vagy rubelt csak egyszer költhetünk el: az éghajlati veszélyhelyzet megköveteli, hogy a befektetési döntések a legolcsóbb és a leggyorsabb összehangolt és átgondolt stratégiákat támogassák. Az atomerőművek következetesen a legdrágább és a leglassabb lehetőségnek bizonyultak az elmúlt évtizedekben.”

További kapcsolat:

Mycle Schneider

[email protected]

+33-6-20 63 47 37

Antony Froggatt

[email protected]

+44 20 7923 0412

-------------------------------

Mycle Schneider angol nyelvű előadását ITT lehet megnézni.

A teljes riport itt található, míg további részleteket a WNISR projekt honlapján olvashat az érdeklődő.