Az átláthatóság véd, ha nem is gyönyörködtet

hvg.hu: Azoknál, akik nem adnak ki közérdekű adatot, általános az a felfogás, hogy aki időt nyer, „életet” nyer?

Koritár Zsuzsanna: Az adatnyilvánossággal kapcsolatos konfliktusaink nagy része erről szól. Miközben az információ, amire ma szükséged van, egy év múlva nem biztos, hogy ugyanolyan értékes lesz. Tipikus eset volt, amikor a Paksi Atomerőmű 2003-as üzemi balesete után az Atomenergia Hivatalhoz beadott adatigénylésünk teljesítését (amiben többek közt azt szerettük volna megtudni, hogyan zajlik majd a kárelhárítás) végül a bíróságnak kellett kikényszerítenie. Így csaknem hat évbe telt, mire a kért adatok nagy részét sikerült nyilvánosságra hoznunk. A kért adatoknak nyilván akkor lett volna igazán értéke, ha előzetesen, még a mentés előtt megtudjuk, mihez kezdenek  a sérült nukleáris fűtőelemekkel, és annak milyen kockázatai vannak.

hvg.hu: Mennyire fogadható el indokként, amikor az állami hivatalok a cégek piaci érdekeire hivatkozva tartanak vissza információkat?

H.T.: Sok mindent el tud fedni egy ilyen indoklás. Mindig előkerül, amikor szerződésekre, állami vagy uniós pénzek elköltésére, önkormányzati tulajdonú vállalatok ügyleteire vagy egyszerű gazdálkodási adatokra vagyunk kiváncsiak.

K.Zs.: Az adatigényléseinkből egyre inkább azt látjuk, hogy az intézmények, hivatalok, minisztériumok kezdenek beleszokni abba, hogy az adatkérésekre válaszolniuk kell.  Eleinte gyanúsak voltunk a számukra, és visszakérdeztek, hogy mire kell nekünk az az adat. Ma már inkább elfogadják, hogy ehhez nekik kell alkalmazkodniuk. Azért is indítottuk az Energia Kontroll Programot, hogy az információszabadság az energetikában is erőteljesebben érvényesüljön. Az elutasítás az állami és önkormányzati tulajdonú cégek esetében továbbra is jellemző, a TASZ-szal közös pereink ezeken a dolgokon lendíthetnek. 

hvg.hu: A munkájuk érdekli a közvéleményt?

K.Zs.: Abból, hogy az emberek a napi szintű problémáikat fontosabbnak érzik, nem következik az, hogy ne kellene az energiapolitikai döntések nyivánosságával foglalkozni. Sőt, az Energiaklub pontosan részben amiatt vált civil szervezetből szakpolitikai intézetté, mert szakmai szempontból lényeges, hogy a magyar energiaipari folyamatok megjelenjenek a nyilvánosságban. Felelős döntések ugyanis csak így születhetnek.

H.T.: A cégek közül sokan szeretik úgy értelmezni a jogszabályokat, hogy az adatnyilvánosság rájuk nem vonatkozik, mert az állam csak részvényeket birtokol a gazdasági társaságban, és semmi mást nem csinál. Ezért szerintük nem kötelesek elszámolni a nyilvánosság felé a tevékenységükkel. Tipikusan így gondolkodik a Magyar Villamos Művek Zrt, amely visszatérően, minden egyes perben előadja ugyanezt az érvelést. Szerintük ahhoz, hogy építenek egy atomerőművet, vagy, hogy milyen előzetes vizsgálatok történtek egy  projekttel kapcsolatban, semmi köze a nyilvánosságnak.

hvg.hu: A jogalkotó vagy a jogalkalmazó a hibás a helyzet tisztázatlanságáért?

HT: Ennek a kérdésnek sok összetevője van. De az MVM egyértelműen elment a rosszhiszeműség irányába, és az évek óta tartó pereskedésekben rendre kijátssza ezt a kártyát. Legutóbb a Fővárosi Ítélőtáblán a bírónő úgy kezdte az indoklást, hogy 999-edszerre is rögzítette: a Magyar Villamos Művek közfeladatot ellátó állami vállalat, és mint ilyenre, a nyilvánosság és átláthatóság szabályai vonatkoznak”. Ez már a bíróknak is a könyökükön jön ki, az MVM mégis rendre ezzel ellentétesen érvel.

hvg.hu: Ha így van, miért nincs ennek következménye?

HT: A büntetőjogban von olyan tényállás, hogy „visszaélés közérdekű adattal”. Ez alapján az, aki a közérdekű adatokkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, vagy hamis adatot tesz közzé, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bírósági gyakorlattal való folyamatos szembeszegülés eseteinkben is felvethetné a büntetőjogi felelősség kérdését.

hvg.hu: Milyen trükkökkel élnek még?

K.Zs.:  A Teller projekt adatainak nyilvánosságra hozását üzleti titokra való hivatkozással elutasították. Perre vittük, eljöttek a tárgyalásra, ahol kijelentették, hogy csak idézést kaptak, nem érkeztek meg a periratok, ezért nem tudják, hogy miről szól az ügy. A bíró elhalasztotta a tárgyalást, majd amikor eljöttek a második tárgyalásra, azt mondták, hogy  nem is náluk vannak az igényelt adatok, hanem a Paksi Atomerőműnél. Az adatigénylés óta pedig eltelt 7 hónap.  Folyamatos kiskapuzás zajlik, 2009-ben kezdtük el, és 2012-ben még mindig nincs vége, pedig soron kívüli eljárásnak indult. Egyre gyakrabban a bíró is jelzi, hogy ebből most már neki is elege van

Részt veszünk egy uniós kezdeményezésre létrehozott munkacsoportban, melyben ott ül mindenki, aki az atomenergiával kapcsolatos környezeti információk hozzáférését befolyásolhatja. Benne van az MVM, a Paksi Atomerőmű, az NFM, az Atomenergia Hivatal, az Adatvédelmi Hivatal képviselője. is. Sikerült elfogadni  egy adatigénylési protokollt, amit a paksiak és a Villamos Művek is aláírtak. Amikor legutóbb erre hivatkoztunk, a cégek megküldték az adatok egy részét. Ami nem rossz, tekintve, hogy máskor hosszú pereskedésre kellett volna felkészülnünk.

hvg.hu: A Lévai projekt ügye akkor miért nincs még lezárva?

K.Zs.: Nagyon kíváncsian várom, mivel magyarázzák, hogy bár a bírósági ítélet alapján már rég meg kellett volna kapni a kért adatokat, ez máig nem történt meg. Mi azt szerettük volna tudni, hogy a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban eddig mire, mennyi pénzt költöttek el, illetve hogy a megrendelt tanulmányok valóban relevánsak-e az adott témában, vagy netán ismét előfordul olyan, mint a Teller projekt esetében, hogy egy 40 milliós kamu tanulmány miatt a Nemzeti Nyomozóiroda is kénytelen lesz bekapcsolódni az ügybe. 

hvg.hu: A kormányváltás óta tartó törvénykezési dömpingben szinte kizárt, hogy e területen ne módosultak volna jogszabályok. Előre vagy hátra billent az átláthatóság kérdése?

H.T.: Legsúlyosabb visszalépés, hogy az alaptörvényben az információszabadság anyagi jogi szabályait  - hasonlóan a személyes adatok védelméhez – nem védi a parlamenti kétharmad. Ez azt jelenti, hogy a jövőben egyszerű többséggel is lehet majd az információszabadság hatálya alóli kivételt alkotni. Könnyedén bele lehet tolni akár olyan kitételt is, amivel Font Sándor próbálkozott, amikor az adatkezelőre bízta volna annak eldöntését, hogy az ügy megértéséhez az adatkérő rendelkezik-e megfelelő szakértelemmel.  Annyira nonszensz elképzelés volt, hogy a képviselő a TASZ-tól és Péterfalvi Attilától kapott kritika nyomán vissza is vonta az előterjesztését. De a lehetőség, hogy akár ilyen korlátozás is bekerüljön a jogszabályba, megmaradt. A  másik súlyos probléma, hogy a jelenlegi kormány sem oldotta meg a minősített adatok  (közkeletű nevén államtitok) védelméről szóló jogi szabályozás alkotmányos hiányait. A 2009-ben elfogadott titoktörvény nem biztosít érdemi és hatékony jogorvoslatot a titkosítással szemben, a minősített adatok birodalma teljesen kiesik a civil kontroll alól.

Előrelépést jelent, hogy az alaptörvény közpénzügyi fejezetében világosan rögzítették: az állami vagyon és az önkormányzati vagyon közérdekű adat. Ez egy olyan közvetlenül hivatkozható passzus, ami nemcsak hogy jól mutat bármelyik keresetben és bíróság előtt, de iránytűt is jelent az alacsonyabb szintű szabályok, törvények értelmezéséhez.

hvg.hu: Ha beperlik a negyedik mobilszolgáltatót, a TASZ látja majd el a jogi támogatást?

Hüttl Tivadar: Nagyon abba az irányba tart az ügy, mert a negyedik mobilszolgáltató, az MPVI Mobil Zrt. a mobilpiac telítettségére hivatkozva megtagadta, hogy kiadja az Indexnek az üzleti terveiket és alapító okiratot. Az internetes portál által kért adatoknak eleve nyilvánosan elérhetőnek kellett volna lenniük, hiszen az állami mobilszolgáltató alapítói állami vagyonnal gazdálkodó társaságok, melyek közfeladatot látnak el, így az információszabadságról szóló törvény szerint el kell számolniuk a nyilvánosság előtt. Csak a „szakipari tudásra” vonatkozó adatokat (műszaki megoldások, technikai eljárások) védhetik. Most az adatvédelmi hatóságnál van az ügy, de nincs kétségem afelől, hogy per lesz a vége.

Energia Kontroll Program (EKP) Az Energiaklub 2009-ben indította útjára az Energia Kontroll Programot (EKP), amely adatokat gyűjt, kérvényez, dolgoz fel és hoz nyilvánosságra energiaügyek tárgykörben. Külön aktát vezetnek Paksról, a gázügyekről, a szélenergiáról és a kötelező átvételi tarifákról. Az EKP keretében az elmúlt években több mint 30 energetikai ügyben 65 adatigénylési folyamat indult el. Ezekből öt jutott el a peres eljárásig. Utóbbiak közül a Teller projekt szerződései ügyében a Paksi Atomerőmű ellen, a Lévai projekt ügyében az MVM ellen nyertek első fokon pert. Az EKP-nak készültek oknyomozó cikkek, melyek az elektronikus és nyomtatott sajtóban jelentek meg, valamint komoly visszhangot kiváltó kutatások a villamos-energia szektor korrupciós kockázatairól vagy a második Orbán-kormány energiapolitikájáról. Az EKT égisze alatt vett részt az Energiaklub képviselője abban a munkacsoportban, melyet az Aarhusi Egyezmény értelmében hoztak létre, és amely az atomenergetikában meghatározó szerepet játszókat ültette közös asztalhoz, hogy javaslatok és döntések szülessenek "az átláthatóság és döntéshozatalban való civil részvétel növelésére a nukleáris energetika területén."