Atomtemető a Mecsekben?

A jelenlegi tervek szerint egy földalatti tárolóban a Mecsekben, Bodán tervezik a paksi kiégett fűtőelemek és más nagy radioaktivitású hulladékok elhelyezését. Várhatóan a tervezett Paks II atomerőmű elhasznált fűtőelemei is ide kerülnének. Egyelőre hivatalosan csak a helyszín geológiai alkalmasságát vizsgálják Bodán, döntés a helyszín kiválasztásáról 2030. környékén várható. Ezután földalatti kutatóbázis létesülhet a területen, a további vizsgálatok elvégzésére.

 

A nagy aktivitású radioaktívhulladék-tároló telephely kiválasztásának költségeit a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból finanszírozza az állam, idén ez 1296,4 millió forint volt, 2019-re viszont már 1782,8 millió forintot különítenek el. Magát az építést legkorábban 2055-ben kezdenék meg, és a tervek szerint 2083-ra töltenék fel a tárolót a nukleáris hulladékkal. A kiégett fűtőelemek és egyéb hulladékok felelőse hazánkban az állami tulajdonú Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft.

Kutatások Bodán

20140204atomhulladek-paks.jpg
Forrás: http://www.origo.hu/kornyezet/20140205-kiegett-atomeromu-futoelem-ujrahasznositas-elony-hatrany-nalunk-marad-a-paksi-atomhulladek.html

A Szovjetunió felbomlása után, 1997-ben jogilag lehetetlenné vált, hogy a kiégett fűtőelemeket Oroszországba lehessen visszaküldeni végleges elhelyezés céljából. Ekkor kezdett el a magyar kormány helyszínt keresni egy mélygeológiai tárolónak. A mecseki Bodai Aleurit Formáció agyagkő kőzete merült fel, mint potenciális helyszín. Egy földalatti laboratóriumot létesítettek a mecseki uránbánya egy oldalvágatából, amelyet azonban a bánya lezárása és elárasztása után 1998-ban bezártak. A kutatás ezt követő felszíni szakasza a pénzhiány miatt szünetelt 2004 és 2010 között. A jelenlegi kutatási szakaszban kutatófúrások és egy kutatóárok segítségével vizsgálják a kőzet alkalmasságát.

A kőzet tulajdonságai

Dr. Tímár Gábor - az ELTE Természettudomány kar, Földrajz-és földtudomány intézet tanszékvezetője- az Atomcsapda filmben magyarázza el, miért nem alkalmas a bodai kőzet a nukleáris hulladék tárolására. Az ilyen típusú hulladék tárolására olyan hely lehet alkalmas csak, ahol garantálható, hogy 600 ezer év alatt semmilyen mozgás nem történik a földkéreggel (tehát például nem törik meg, nem löki ki magából a hulladékot, az erózió nem koptatja, a víz nem áramlik át rajta és mossa ki belőle a radioaktív szennyezést). Bár létezik ilyen hely (úgynevezett ősmasszívum) a Földön, Magyarország területén ehhez hasonló terület nem található. A bodai agyagkőre azért eshetett a választás, mert keménysége megfelelő, viszont már kis nyomásra is repedezni tud. Így innentől kezdve nem garantálható, hogy a teljes tervezett üzemideig érintetlen maradjon benne a radioaktív hulladék.

tarolohely_eleg2_0.png

 

Lakossági részvétel

A hivatalos döntéssel párhuzamosan helyi népszavazás várható a tárolóról Bodán. A környező településeknek viszont nem lesz hivatalos lehetőségük a véleménynyilvánításra. Független információ-forrása jelenleg sincs a lakosoknak. Az elmúlt években a pécsi NeMecsek Mozgalom tiltakozott aktívabban, de már a rendszerváltás idején is volt lakossági tiltakozás a kelet-mecseki Ófalu térségében egy kis- és közepes aktivitású hulladékokat tároló felszíni létesítmény üzembe-helyezése ellen.

Mélygeológiai tároló

A kiégett fűtőelemek és magas aktivitású hulladékok végleges elhelyezésére sehol a világon nincsen kipróbált megoldás. Az egyik legnépszerűbb elképzelés a mélygeológiai tároló, amely radioaktív hulladékok eltemetését jelenti egy hosszútávon várhatóan stabil kőzetben kb. 300-1000 méter mélyen lévő tárolókamrában. A tervek szerint feltöltött tárolót feltöltés után lezárják a kiégett fűtőelemeket tartalmazó rézkonténerekkel és bentonit gyűrűkkel együtt. Ilyen tároló jelenleg még sehol sem épült, de több van építés alatt. A veszélyt a radioaktív izotópok esetleges elszivárgása jelenti, leginkább a felszín alatti vizek elszennyezése formájában. Szakértők bebizonyították, hogy a rézkonténerek nem megbízhatóak az elvárt sok százezer éves időtávon. További kulcsprobléma, hogy egy ilyen időtávon még a jelenleg stabilnak tekinthető kőzetekben is kialakulhatnak olyan elváltozások, amelyek a radioaktivitás kiszabadulását jelentik.

Mi a radioaktivitás?

Az atomerőművek az atommagok hasadásából felszabaduló energiát használják fel. A maghasadás közben azonban olyan számos olyan izotóp képződik, ami radioaktív bomlása során sugárzást bocsát ki. A radioaktivitás idővel csökken, azonban a kiégett fűtőelemek esetében sok százezer évig számottevő sugárzásról beszélünk. A radioaktív sugárzás súlyosan károsítja a biológiai szervezeteket, az embert és az élővilágot egyaránt. A radioaktív hulladékok esetén a legnagyobb kockázat a daganatos megbetegedések megszaporodása a lerakó térségében.

Honnan származik a radioaktív hulladék?

radioactive-barrels.jpg

 

A radioaktív hulladékokat veszélyességük alapján három kategóriába szokták sorolni: kis-, közepes- és nagy aktivitású hulladékokról beszélhetünk. A tervezett mecseki radioaktív hulladéklerakóba a legveszélyesebb, vagyis nagyaktivitású hulladékok végleges elhelyezését tervezik. Ezek elsősorban a Paksi Atomerőműben használt kiégett fűtőelemeket jelentik, amik jelenleg az atomerőmű területén várnak végleges elhelyezésükre. Amennyiben ezeket a fűtőelemeket újrafeldolgozásra (szakszóval reprocesszálásra) Oroszországba szállítják, akkor is a folyamat során képződő nagy mennyiségű és még inkább radioaktív anyagot hazánkban kellene elhelyezni. Továbbá a reaktorblokkok végleges leállítása után a Paksi Atomerőmű leginkább szennyezett berendezései (pl. a reaktortartály) is ide kerülnének. Amennyiben felépül Paks II, akkor annak magas aktivitású hulladékai is idővel a mecseki tárolóba kerülnének.