Sajtóközlemény

Az erőmű képviselői most is a „közvélemény rendszeres, hiteles és folyamatos tájékoztatásáról” beszélnek. Ezzel szemben mindent megtesznek azért, hogy titokban maradjanak azon dokumentumok, amelyekből kiderülne, hogy mekkora kockázatokkal jár a kárelhárítás. Az az eljárás, amellyel kiszedik az incidens során keletkezett három és fél tonnányi, kaotikus összevisszaságban elhelyezkedő sérült fűtőelemet. Az sem tudható, hogy miért van szükség a kiemelésre. Vajon mi jelent nagyobb kockázatot: a kiemelés, vagy a sérült fűtőelemek helyükön hagyása?
 
„A biztonság mindenekfeletti” – állítják a paksiak, de úgy tűnik, ezt leginkább az adatbiztonságra értik, vagyis ők addig vannak biztonságban, amíg a kárelhárítás lényegi adataihoz csak ők férnek hozzá.
 
A kárelhárítással kapcsolatos titkolózást mi sem jellemzi jobban, mint az, ami szerda délelőtt a Fővárosi Bíróságon zajlott. Abban a másfél éve húzódó perben, amely a kárelhárítás nyilvánosságáról szól, éppen a paksi atomerőmű képviselői azok, akik üzleti titokra, szerzői jog védelmére és know-how-ra hivatkozva akadályozzák meg az ezzel kapcsolatos adatok megismerését.
 
A kárelhárítást október első hetében megkezdik, vagyis jóval azelőtt, hogy az említett per lezárulna. Így a magyar társadalomnak esélye sincs arra, hogy a paksi atomerőmű vezetőinek megnyugtató szavain túl érdemi, független és részletes információt kapjon a kárelhárítás kockázatairól, még annak megkezdése előtt.
 
Reméljük, hogy a Paksi Atomerőmű Zrt. vezetői tudatában vannak felelősségüknek, és tudásuk legjava alapján döntöttek akkor, amikor a kárelhárításról határoztak. Véleményünk szerint nem látványos, ugyanakkor semmitmondó sajtótájékoztatókra lenne szükség, hanem valódi nyíltságra, vagyis arra, hogy a kárelhárítás dokumentumait nyilvánosságra hozzák.