Az Alkotmánybírósághoz fordultunk a Paks II. beruházás titkosítása miatt
Az Országgyűlés március 3-án fogadta el a Paksi Atomerőmű beruházással összefüggő adatokat 30 évre titkosító törvényt. Álláspontunk szerint a nemzet biztonságát nem a gigantikus atomerőmű-beruházás évtizedekre történő titkosítása szolgálja, ezért négy másik szervezettel - Társaság a Szabadságjogokért, Transparency International Magyarország, atlatszo.hu, K-Monitor - közösen megfogalmazott szakmai érveinket eljuttattuk az Alkotmánybírósághoz.
Még márciusban ugyanezen szervezetekel közösen nyílt levélben kértük Áder János köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a törvényt. Sajnos az államfő nem hallgatta meg a kérésünket.
Ezt követően a parlamenti képviselők egynegyede az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte. Az eljárásban az alkotmánybírák azt vizsgálják, hogy összeegyeztethető-e Magyarország Alaptörvényével a paksi beruházással összefüggő „üzleti és műszaki adatok, valamint az ezekkel összefüggő döntések megalapozását szolgáló adatok” megismerhetőségének nemzetbiztonsági megfontolásokból 30 évre történő kizárása.
Ebbe az eljárásba kapcsolódtunk bele azzal, hogy szakmai véleményünket ún. amicus curiae levélben eljuttattuk az Alkotmánybírósághoz, arra kérve ezzel az alkotmánybírókat, hogy a levélben foglalt szakmai érveket az eljárásban vegyék figyelembe.
Véleményünk szerint a Paks II beruházás titkosítása nem állja ki az alkotmányosság próbáját. A törvény ötödik paragrafusa olyan műszaki és döntés-előkészítési adatokat is teljes egészében megismerhetetlenné tesz, amelyek nem érintenek nemzetbiztonsági, illetve a szellemi tulajdon védelméhez fűződő érdekeket. Ráadásul az adatnyilvánossághoz kötődő bírósági felülvizsgálat lehetőségét is kiüresíti. Mindez a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog aránytalan korlátozásához vezet. Ráadásul az alkotmányossági aggályokon túl ez a törvény ellentétes azokkal az EU-s és nemzetközi irányelvekkel, amelyek biztosítják a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférést.
