Eloszlik a köd a gáz-ügyben?
Nem várt lépésre szánták el magukat az Energiaklub stratégiai gáztároló szerződéseinek nyilvánosságáért folyó perében az alperesek. A MOL, a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség és az MMBF Földgáztároló Zrt., megváltoztatva korábbi álláspontjukat, miszerint a szerződések üzleti titoknak minősülnek honlapjaikon nyilvánosságra hozták a kért dokumentumokat. Ennek ellenére a per folytatódik.
A hasonló ügyekben ritkán előforduló lépéssel az április 26-i tárgyaláson az alperesek elismerték, hogy a tároló létesítésével kapcsolatos, a szerződésekben foglalt információk döntő része nem lehet titkos: így azokat honlapjukon nyilvánosságra hozták (1), (2), (3). Mindazonáltal, egyes részleteket kitakartak a szerződésekből, így a május 4-én a Fővárosi Bíróságon folytatódott per ezen részletekre korlátozódott.
Mivel a MOL-t érintő szerződésekben kitakart részletek nincsenek közvetlen kapcsolatban a per lényegével, azaz a stratégiai tároló bekerülési költségeinek és üzemeltetésének a fogyasztók által történő finanszírozásával, ezért a MOL esetében az Energiaklub elállt a keresettől. A csak az MMBF és az MSZKSZ között fennálló, a gáz tárolását megrendelő, ún. letéti szerződésben azonban per lényegével összefüggő, a tárolás költségeire vonatkozó adatokat takartak ki, ezért ezen kérdés vonatkozásában tovább folyik a per.
Az alperesek arra hivatkoztak, hogy a kitakart adatok nyilvánosságra kerülése üzleti érdekeiket sérti, ezért szakértői bizonyítást indítványoztak. A Bíróság helyt adott az alperesek indítványának, a tárgyalást 2010. július 8-ra elnapolták.
Az Energiaklub a stratégiai gáztárolóval kapcsolatos adatkérelmeivel az alábbi kérdésekre várja a választ: A gáztároló a fogyasztók pénztárcáját érintő jelentős kérdés – pontosabban annak a kérdése, hogy hogyan lehet, illetve szabad-e a fogyasztókkal megfizettetni másoknak hatalmas hasznot hozó gigaberuházásokat? Miért kell évtizedek alatt közel 500 milliárdot egy olyan beruházásba ölni, amely sehol máshol a világon nem bevett megoldás? Milyen az a krízishelyzet, amiben szükséges a tárolót megnyitni, ha a 2009-es „nagy magyar” krízishelyzetben sem volt rá szükség? Ha a tároló az 1,2 milliárd köbméteres biztonsági tárolói kapacitás mellett 700 millió köbméter kereskedelmi tárolói kapacitással is rendelkezik, miért kell – kell-e? – a cég kereskedelmi hasznát a fogyasztóknak támogatni?
