Radioaktív hulladékok és kiégett fűtőelemek (Az Energiaklub állásfoglalása)

1. Ne termeljünk többet

A felelősségteljes hulladékkezelés első és legfontosabb lépése a kibocsátáscsökkentés. Nincs a világon még egy olyan iparág, amely évtizedek óta úgy működik, hogy az általa termelt veszélyes hulladékok sorsa megoldatlan. Az egyetlen ésszerű stratégia ebben a helyzetben az, hogy leállítjuk a működő atomerőműveket és nem építünk újakat; csak így garantálható, hogy ne hizlaljuk a problémát – és a kezelendő hulladékmennyiséget - a többszörösére.

2. Nem csupán műszaki kérdés

Fontos belátni, hogy a radioaktív hulladékok hosszú távú kezelése nem pusztán technikai kérdés. A probléma megoldásához átfogó szemléletmódra van szükség, hiszen többek között társadalmi, gazdasági, környezeti, politikai és etikai szempontok is felmerülnek ezzel kapcsolatban, amelyek legalább annyira fontosak, mint a műszaki-természettudományos aspektusok. Ezeket nem lehet kizárni, amikor ilyen horderejű kérdésekben kell döntést hozni.

3. Átmeneti tárolás – használjuk a legjobb elérhető technológiát

A radioaktív hulladékokat az átmeneti tárolás alatt is a legkörültekintőbb módon, a lehető legjobb technológiával kell védeni annak érdekében, hogy a radioaktivitás ne kerüljön ki a környezetbe. A megfelelő monitoringrendszer kiépítése elengedhetetlen, és a karbantartás, illetve az esetleges kármentesítés érdekében a hulladékokhoz való hozzáférést folyamatosan biztosítani kell. Ugyanakkor a kiégett fűtőelemek átmeneti tárolói jobban ki vannak téve a természeti katasztrófáknak és a terrorveszélynek, mint maguk az atomerőművek, mert ezek az építmények sérülékenyebbek, és kevésbé őrzöttek. Ezért kiemelt figyelmet kell fordítani az átmeneti tárolók védettségének megerősítésére.

4. Mélygeológiai elhelyezés – nem garantált a biztonság

A nukleáris hulladékok végleges kezelésére nincs tökéletes megoldás. A felszín alatti tároló sem az. Sehol a világon nem működik még a nagy aktivitású radioaktív hulladékok és kiégett fűtőelemek végleges elhelyezésére alkalmas létesítmény. Ezeknek ugyanis több százezer évig kellene elszigetelniük a hulladékból származó radioaktivitást a környezettől, ami érthető módon nem garantálható. A több évtizede tartó kutatások ellenére még mindig vannak megoldatlan technológiai problémák, amelyek kihívások elé állítják a kutatókat. Így amíg nincs egy műszaki/technológiai szempontból bizonyított és társadalmilag elfogadott hosszú távú kezelési módszer, addig a nukleáris hulladékok tárolását - az átmeneti tárolásnál részletezett módon - a legnagyobb biztonsággal kell megoldani úgy, hogy a hulladék visszanyerhető legyen a hosszú távú kezelés céljára.

5. A fűtőelemek „újrahasznosítása” veszélyes és szennyező

Az újrahasznosítás, vagy más néven reprocesszálás során az üzemanyagban keletkezett plutóniumot és az el nem használt urániumot kivonják a kiégett fűtőelemekből. Ez egy bonyolult és veszélyes művelet, melynek során újabb nagy mennyiségű nagy aktivitású radioaktív hulladék keletkezik. Ráadásul a kinyert plutónium fegyverkezéshez is felhasználható, így komoly kockázati tényezőt jelent. Ezért a fűtőelemek reprocesszálását ellenezzük.

6. Ne szállítsunk sugárzó hulladékot

A hulladék kezelését abban az országban kell megoldani, ahol termelődik. Ha az atomenergia használatának előnyeit élvezzük (áramtermelés), akkor a felelősségét is nekünk kell viselnünk, és nem háríthatjuk át a kezelés terheit és következményeit más országok lakosságára. Ugyanezen megfontolásból Magyarország sem válhat nemzetközi/regionális befogadó országgá. A kiégett fűtőelemek szállítása jelentős kockázattal jár, ezért elfogadhatatlan.

7. Teremtsük meg a megfelelő pénzügyi forrásokat

Az atomenergia árába be kell építeni a hulladékkezelés és atomerőmű-leszerelés teljes költségét, és egy erre alkalmas pénzügyi alapban felhalmozni azt. Biztosítani kell, hogy a teljes összeg az alapba kerüljön még az atomerőmű üzemideje alatt, hogy a hulladékkezelés költségeinek terhét ne hárítsuk a jövő generációkra. Bár a kezelés és leszerelés költségeiről nincsenek vagy alig vannak tapasztalatok a világban, a számításokat úgy kell elvégezni, hogy a pénzügyi alap jelentős biztonsági tartalékkal rendelkezzen és az értékállósága is biztosított legyen.

8. Teljes átláthatóság és társadalmi részvétel

A radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatos összes információ álljon a nyilvánosság rendelkezésére. A döntés-előkészítés folyamata legyen átlátható, a döntések meghozatalába vonják be a széles körű társadalmat. A nyilvánosság ismerhesse meg a rendelkezésre álló adatokon kívül a tervezett tevékenységek kockázatait és lehetséges következményeit, illetve a kockázatok minimalizálását szolgáló intézkedési terveket. A teljes körű társadalmi bevonás azért szükséges, mert évezredekre szóló, a jövő nemzedékek életét érintő és akár meghatározó kérdésekről van szó, így elfogadhatatlan, hogy pl. egy mélygeológiai tároló megépítéséről mindössze néhány jelenlegi döntéshozó, és a telephely környezetében élő kistelepülések lakosai dönthetnek.

9. Generációkon átnyúló Információ-átadás

A kiégett fűtőelemek százezer éves nagyságrendben sugárzóak maradnak, és bár veszélyességük az idő múltával csökken, akkor is évezredekben mérhető az az idő, amíg komoly veszélyt jelenthetnek a környezetre és az élővilágra, az emberi egészségre. Így – hacsak a távolabbi jövőben ki nem fejlesztenek egy olyan technológiát, amellyel a radioaktivitás mértéke és ideje drasztikusan csökkenthető - hosszú időre meg kell oldani a hulladékokkal kapcsolatos információk átadását. A jövő generációknak tudniuk kell, hogy pontosan hol, milyen típusú és mennyiségű hulladék található, és a tároló milyen védelmi rendszerrel rendelkezik. Ez elengedhetetlen a biztonság fennmaradásához. Ehhez olyan átfogó intézkedési, intézményi és jogi rendszert kell kidolgozni, amely a lehető legnagyobb mértékben tudja garantálni az információk hosszú távú fennmaradását.