Paksról komolyan III - a kelet európai energiajátszma
A paksi bővítés geopolitikai hatásairól szólt az Energiaklub Paksról komolyan konferenciasorozatának harmadik rendezvénye. Severin Fischer, a German Institute for International and Security Affairs elemzője megnyitó előadásában arról beszélt, hogy Oroszország az olajárak nyár óta tartó esése miatt komoly bajba került. A jelenlegi árszint az olajállamok többsége számára deficitet okoz, a jelentős exportőrök közül ma csak Omán és Kuvait realizál nyereséget a kitermelésen. Ráadásul a világ a palaolaj- és palagáz-forradalom miatt egyre kevésbé szorul rá az orosz fűtőanyagra.
Fischer szerint az időközben háborúvá fajult orosz-ukrán konfliktus megmutatta, hogy az Oroszországgal folytatott üzletelésnek mindig van egy rejtett vagy látható politikai ára. Amint Ukrajna nyilvánvalóvá tette, hogy szabadulni akar az orosz függésből, drasztikusan megnőtt az Oroszországból importált gáz ára. A szakértő szerint Európa meg fogja oldani a télen minden bizonnyal kialakuló gázválságot, hiszen 2009 óta rengeteget költöttek alternatív útvonalak és források kiépítésére, Ukrajnában viszont igazi krízis alakul majd ki.
A német szakértő kifejtette, hogy Európában az integrált energiapiacot az elkövetkező időben továbbra is befolyásolják majd a nemzeti döntések. Legutóbb így kapott például zöld utat a brit atomerőmű-építés, a Hinkley Point C. A brit kormány 35 éven keresztül, 109 eurós árat garantál egy megawattórányi elektromos energia átvételére a brit atomerőmű francia építőinek. Az EU elfogadta ezt a megállapodást, mondván, ha a brit kormány kifizeti ezt a ma magasnak tűnő árat, mert szerinte ez szolgálja az energiabiztonságot, akkor a beruházásnak nem lehet akadálya. Az angliai építkezés egyik következménye, hogy rámutat az atomenergia valós beruházási költségeire, ezért fontos iránymutatás a jövőre nézve.
Deák András, az MTA Világgazdasági Intézetének munkatársa úgy vélte, hogy az oroszokkal kötött megállapodást nem lehet pusztán nukleáris kérdésként kezelni, annak mindenképpen van egy jelentős külpolitikai költsége is. Egyrészt a magyar kormány teljes egészében figyelmen kívül hagyta az EU versenypiaci, finanszírozási, illetve az államadósság növelésével kapcsolatos aggályait, aminek még következményei lehetnek. Másrészt kifelé úgy látszik, hogy itt egy nagyobb horderejű, sok területre kiterjedő, komplex együttműködés formálódik Oroszországgal. Ennek szintén súlyos konzekvenciái lesznek: felrobbanthatja például a visegrádi négyek együttműködését, aminek Magyarország szempontjából kizárólag az elszigetelődés lehet az alternatívája, ezért nem engedhetjük meg magunknak.
Deák önmagában nem veti el az orosz részvételt, sőt bizonyos területeken tovább ment volna: ha egy magyar kormány úgy dönt, hogy atomerőművet épít, akkor szerinte csak az oroszok jöhetnek szóba. A magyar kormánynak ugyanis nincs 10 milliárd eurója erre, és más építő pedig nem hajlandó meghitelezni az építés költségeit.
De ha már így történt, akkor jobb lett volna, ha Budapest az oroszoknak tulajdonrészt ad - amely legalább a menedzsmentkockázatokat megosztotta volna. Erre példát is hozott: a Roszatom ilyen konstrukcióban épít Törökországban erőművet. Egy ilyen döntésnek rossz külpolitikai üzenete lett volna, ám gazdaságilag mégis előnyösebb lett volna Magyarország számára.
A szakértő azt is kifejtette, hogy a magyar-orosz atomegyezményből gyakorlatilag lehetetlen kilépni: a megállapodás egyik pontja szerint 180 napon túli nemfizetés esetén Oroszország egy összegben lehívhatja a magyar tartozást, vagyis „bármilyen vita esetén 180 nap után az orosz félnek lesz igaza".
Szörényi András, a Külgazdasági és Külügyminisztérium energiabiztonsági főtanácsadója azt a gyakran hangoztatott érvrendszert fejtette ki, hogy a kormánynak egyszerre kell az ellátásbiztonságra, a versenyképességre és a környezeti fenntarthatóságra figyelnie. Ezt a hármas szempontrendszert pedig egyszerre csak az atomerőmű elégíti ki. Szerinte a V4-együttműködését fölösleges temetni, hisz az idei ukrán-orosz energiaválság épp közelebb hozta Lengyelországot a másik háromhoz. A mostani válságban ugyanis sokkal intenzívebb a V4-ek együttműködése, mint korábban.
A vendégek előadásait követő vitában több résztvevő felhívta ugyanakkor a figyelmét, hogy az Orbán-kabinet a paksi bővítés ügyét leszámítva sosem érvel a fenntarthatósággal, és láthatóan nem is érdekli a téma. Európában nálunk az egyik legalacsonyabb a megújulók aránya, a szélerőművek építését pedig évek óta nem engedélyezik.
