Paks II titkai

A paksi bővítés etikai kérdéseiről és Paks II titkairól, a beruházás jelenlegi állásáról szólt az Energiaklub Paksról komolyan konferenciasorozatának ötödik, méghozzá egész napos rendezvénye. A délelőtti programban először Béres Tamás „A német út” címmel a nukleáris energia felhasználásának etikai kérdéseit vetette fel. Előadásában arról beszélt, hogy milyen érvek, megfontolások vezették a németországi politikai döntéshozókat azon az úton, amely a reaktorok leállításhoz vezetett.

Angela Merkel kancellár az által létrehozott Bölcsek Tanácsához azt a kérdést intézte, hogy „Az emberi élettel együtt járó kockázat mellé mennyi többlet-rizikót ésszerű vállalni?” A grémiumba kockázatkutató szakembert éppúgy delegáltak, mint püspököket, menedzsereket vagy éppen társadalomtudósokat. A tanácstagok által kialakított közös vélemény egyik legfontosabb állítása az volt, hogy Németország energiaellátásának jövőjét etikai megfontolások nélkül nem lehet kialakítani.

Az atomenergia felhasználása elleni érvek számosak: érdemben nem járul hozzá az éghajlat védelméhez; katonai felhasználása veszélyeket rejt magába; megoldatlan a hulladékkezelés; a döntéshozók könnyen lebecsülik az embert, mint kockázati tényezőt; illetve azt, hogy a ritkán bekövetkező balesetek felmérhetetlen és gyakorlatilag kezelhetetlen következményekkel járnak. Ezek alapján kialakult az úgynevezett rizikóetika, amely az atomerőművek rendszerszintű és „maradék” (tehát a hulladékkezelés vagy az egészségügyi) kockázatával foglalkozik. Béres Tamás végül a rizikóetika különböző irányzatait ismertetette, új dimneziókat és összefüggéseket tárva fel az atomenergia felhasználását övező diskurzusban.

A következő előadó, Lányi András a Bős-Nagymarosi Vízlépcső és Paks II között vont párhuzamokat. Szerinte mindkét beruházással kapcsolatban elmondható, hogy a róluk szóló döntés alapvetően politikai volt. Az ilyen projektek ellenzőit rendszerint azzal a váddal illetik, hogy szakmai kérdéseket nem megfelelően, tehát politikai módon kezelnek. Pedig az olyan beruházásokat, amelyek ilyen sok ember életét ennyire befolyásolják, mint az említett két terv, legfőképpen politikai szempontok alapján lehet értelmezni. Érdekes, fejtegette, hogy mindkét projekt egy-egy politikai korszakhatárt is jelez. Bős-Nagymaros ügye összeforrt a szovjet függés, illetve a diktatúra megszüntetését célul kitűző mozgalmakkal. Most, 2014-ben is korszakhatárhoz érkeztünk. Aggasztó, hogy Paks II a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás olyan alapvető vívmányait veszélyezteti, mint az orosz (szovjet) birodalomtól való függetlenedés, illetve a parlamenti demokrácia. Az előbbit úgy, hogy ez a gigaberuházás súlyos politikai elköteleződéssel, illetve adósrabszolgasággal jár, míg az utóbbi esetében sajnos olyan lakonikusan kell fogalmazni, hogy „az új atomerőműről először a magyar parlamentben kellett volna döntést hozni, nem egy Moszkva melletti dácsán”. Újabb párhuzamosság a két beruházásban, hogy mindkettő esetében homályosak a valódi célok. Az is közös, hogy egyik esetben sem volt a kormányoknak pénze ezekre a nagyívű tervekre. Mindkettőnél a kivitelezésben érdekelt, kifutó- és divatjamúlt technológiákat kínáló nagyvállatok lobbiztak a saját kormányuknál azért, hogy nagy összegű állami hitelt adva tegyék lehetővé a magyar kormánynak az ötlet megvalósítását. Megakadályozható-e Paks II, tette fel a kérdést Lányi András:  az ellenzők csak akkor érhetik el céljukat, ha a nemzetközi viszonyok megváltozása és a hazai politikai követelések egyszerre hatnak. Az biztos, hogy a magyar kormány nem tud egyszerre felszállni a moszkvai és a brüsszeli expresszre, nem tud minkét birodalom igényeinek, elvárásainak egyszerre megfelelni.

A harmadik előadó, Bajmóczy Zoltán előadásában arról beszélt, hogy miként lehet(ne) társadalmi döntést hozni egy olyan komplex, bizonytalansággal terhelt szituációban, mint Paks II. Az ő  kiindulópontja az volt, hogy egy ilyen döntést csakis az érintettek, tehát a társadalom legszélesebb körének bevonásával lehetne meghozni. Ennek a jelenlegi magyar politikai színtéren semmi realitása nincs. Kérdés persze, hogy ha ez nem áll fenn, akkor vajon szakmai színtéren mi történik. Ám a szakértői érvelés is megragad a „Miért éri meg ez a beruházás?” szintjén, ráadásul ez a nem éppen szilárd lábakon álló argumentum kizárólag pénzben kifejezhető szempontokat képes figyelembe veni. Így kihagyja azokat, amelyek poltikai-társadalmi vitákban szoktak eldönteni: következésképpen a szakértői javaslat a kizárás eszközévé válik. Ennek folyományaként az ilyen szakértői véleménnyel meghozott döntés nem lehet megalapozott, hiszen éppen a dolog komplexitását egyszerűsíti le. Fontos lenne, ha a rendelkezésre álló információk szélesebb körét vennék figyelembe, és minél több legitim érintettet vonnának be a döntési folyamatba.

Az Energiaklub eddig ötször perelt állami szereplőt az új paksi reaktorokkal kapcsolatos információért, ezek közül egyet sem vesztett el. Egy ilyen per során, amit a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ellen indítottak, derült az ki, hogy valószínűleg nem is léteznek a januári döntést megalapozó információk a kormánynál, ezért nem tudják azokat kiadni.

A megállapodások év eleji aláírása óta sem derült fény sok mindenre, továbbra is rengeteg kérdésre nem látni a választ. Ebből a felsorolásból is látszik, hogy a magyar polgárok számára milyen kevés ismeret áll rendelkezésre erről, miközben a tervek szerint legalább 4000 milliárd forint közpénzt fognak erre költeni:

• Mennyibe fog a projekt kerülni?
• Mit fizet az orosz, és mit a magyar fél?
• Mivel devizában veszünk fel éppen hitelt, van-e terv az árfolyamkockázatok kezelésére? 
• Mennyiért fog termelni az erőmű?
• Benne lesz-e az árban a hiteltörlesztés?
• Az Energiaklub felkérésére készített tanulmány szerint a beruházással évente 4-500 milliárd forintos költségvetési kiigazításra lehet szükség már a következő évektől kezdve. Kalkulál-e ezzel a kormány?
• Miért pont most kellett ezt a döntést meghozni, orosz-ukrán konfliktus idején?
• Mit tesz a kormány a korrupciós kockázatok csökkentéséért? (Az Energiaklub felkérésére készített tanulmány szerint a beruházás akár 450-500 milliárd forintos kárt is okozhat az adófizetőknek, ha nem kezelik a kockázatokat.)
• Mi az építkezés tervezett menetrendje - mikor kezdődik az építkezés, és mikorra lesznek készen az új blokkok?
• Az orosz hitel visszafizetésnek kezdeti dátuma 2026, a beruházást ehhez kötik. Mennyibe fogak kerülni azok a beruházások Magyarországnak, amelyekre csak azért van szükség, hogy a hat 6 reaktor hat -hét évig egyszerre tudjon üzemelni Pakson?
• A járulékos, telephelyen kívüli beruházások költségeire és a további kiadásokra honnan lesz pénz?
• Milyen környezeti hatásai lesznek a beruházásnak, miként hat mindez a Duna élővilágára?
• Hogyan kívánják kezelni a megújulók és a nukleáris energia várható, villamosenergia-piaci konfliktusát, amit a németországi folyamatok révén egyre erősebb lesz?
• Ki felel itthon a projektért?
• Mit szól mindehhez az EU?
• Számol-e a kormány a geopolitikai kockázatokkal, illetve azzal, hogy az Egyesült Államok már korábban jelezte aggályait az ügyben?

Ezeknek a kérdéseknek a többségére már a januári-februári parlamenti vita idejére választ kellett volna kapni. A Parlament a megállapodás jóváhagyásával ezek hiányában egy biankó csekket adott a kormánynak.

Egy nemrég benyújtott törvényjavaslat pedig tovább csökkentené a transzparenciát, hiszen ha elfogadják, akkor nemzetbiztonsági indokokra hivatkozva gyakorlatilag minden, a paksi beruházással kapcsolatos adatot titkossá lehetne nyilvánítani. Ez a terv, illetve a december 9-én aláírt három szerződéssel kapcsolatos kormányzati titkolózás egyaránt azt sugallja, hogy lehetőleg továbbra se tudjunk meg semmi érdemit erről a gigantikus projektről. A magyar kormány szigorúan őrzi Paks II titkait.

Ezután Aszódi Attila kormánybiztos következett, aki előadásában összefoglalta, milyen szakmai érvek hozhatóak fel amellett, hogy a 2035-ben kikapcsolandó négy paksi blokk helyére a kapacitás fenntartására alkalmas két új blokk épüljön. Aszódi és a magyar kormány egyik fontos érve, hogy jelenleg Magyarország a harmadik legnagyobb villamosenergia-importőr az EU-ban; Szlovákia és Ukrajna felől is rengeteg áram érkezik, éves fogyasztásunk közel harmada.

Ez gazdaságilag jelenleg racionális lépés, mivel a villamos energia olcsó, ez azonban Aszódi szerint nem fog így maradni. Mert olyan országokból importálunk, ahol jóval nagyobb a termelés széndioxid-intenzitása, amit az EU nem fog sokáig tűrni. És mert szerinte a nyugati országokban terjedő megújuló energiaforrásokra sem lehet számítani, ezek ugyanis túltámogatott rendszerek, és a piactorzító állami beavatkozások miatt terjednek jól. Ezért szerinte a felelős döntés 40 százalék körül tartani energiatermelésünkben a nukleáris energia szintjét.

Mindebből viszont sehogyse következik az, hogy miért éppen az oroszok segítségével történik mindez. Vagy ha az oroszok, akkor miért nem tender után. Sőt, az előadó egy ponton azt is bevallotta, hogy számára is meglepetés volt a 2014 januári hirtelen bejelentés a megállapodásról. Igaz, akkor még nem is volt kormánybiztos.

Az pedig szerinte nem igaz, hogy nem tudni, mennyibe fog kerülni a paksi bővítés. Hiszen megvan, hogy mekkora a teljes keret. 12,5 milliárd euró. Azaz ennél nem fognak többet költeni. Az összeg úgy áll össze, hogy ebből 10 milliárdot adnak az oroszok hitel formájában, a többit pedig a magyar fél állja. A fő érv pedig a paksi bővítés mellett Aszódi szerint, hogy nagyon kedvező hitelfeltételeket kaptunk az oroszoktól. Kezdetben 3,95 százalék lesz a kamat, majd ez hétévente ugrik kicsit, hogy az utolsó időszakban már 4,95 százalék legyen. De előfinanszírozásra van lehetőség.

A jövő évi költségvetésben pedig azért jelent meg egy 28 milliárd forintos tétel a paksi bővítés miatt, mert ebből fogják fizetni azt a 130 embert, akik a Lázár János alá tartozó MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt.-nél dolgoznak, elindulnak a tervezési munkálatok is és a telephelyvizsgálat is. Viszont oroszoktól egyelőre hitelt nem hívtunk le, ez leghamarabb jövőre várható.

A két kormány két felkért partnere éppen a konferenci napjának hajnalán szerződött egymással. A Miniszterelnökség alá tartozó MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. és az orosz Joint-Stock Company Nizhny Novgorod Engineering Company Atomenergoproekt. A megállapodás magánjogi szerződés lett a két fél között. Aszódi maga is keresgélt a neten, más országok esetében meg lehet-e találni az atomerőművek feltételeit részletező szerződéseket, és nem talált ilyeneket. Szerinte ez nem véletlen, ők úgy számoltak, hogy százezer mérnökóra van a délelőtt aláírt három szerződés mögött, ekkora szellemi tőkét pedig egyetlen cég sem hozna a nyilvánosságra, legyen szó autógyártásról, joghurtgyárról vagy atomenergetikáról. Viszont a környezeti kérdésekkel kapcsolatos információkat mind nyilvánosságra fogják hozni.

Az Európai Bizottság (EB) még közbeléphet, versenyjogi szempontból vizsgálják is a beruházást. A kérdés az, hogy van-e állami forrás a paksi projektben. Illetve ha van, akkor az tiltott állami támogatásnak minősül-e. A kormánybiztos szerint minden rendben van, a projekt megáll a maga lábán. De ha az EB mégis kifogást emelne, a magyar fél még mindig kereshet új finanszírozási mechanizmust. Ha pedig az EB azt is elkaszálná, és tényleg el kéne tekinteni a beruházástól, akkor az egész régió energiaellátása veszélybe kerülhetne. Nekünk pedig büntetést kéne fizetni az oroszok felé. De erre a kormánybiztos szerint nagyon kicsi az esély, az általunk fizetendő kártérítés pedig nem lenne “végtelen összeg”.

Az EURATOM vizsgálata jelenleg is zajlik amúgy a paksi bővítésről, és az előadó szerint határozott kormányzati szándék mutatkozik arra, hogy amikor az véget ér, akkor minden az EU-nak átadott anyagot és az EU-nak megválaszolt kérdést a nyilvánosságra hozzanak.