2012. nov 07.

Obama csendrendelete

írta: Fülöp Orsolya
Obama csendrendelete

Szerző: Fülöp Orsolya

Az elmúlt egy hétben sokan megírták, hogy az amerikai elnökválasztási hajrát három napra megbénító Sandy ellenére Obama feltűnően hallgatott az éghajlatváltozásról kampánya során. A Guardian cikke szerint a Fehér Ház már évekkel ezelőtt a tudatos hallgatás mellett döntött.

Obama „zöld álomcsapata” 2009. március 26-án mutatta be a klímavédelmi törvénnyel kapcsolatos kormányzati terveket, meghatározó amerikai környezetvédő szervezetek körében. A cikkben megszólaltatott vezetők egybehangzóan állítják, hogy az eseményen egyértelmű iránymutatást kaptak arra vonatkozóan, hogy az éghajlatváltozást a továbbiakban csak a munkahelyteremtés és gazdasági növekedés kontextusában lehet említeni - fenyegető környezeti problémaként nem. Sok más mellett fedőnevet kapott a klímavédelmi törvény is („Amerikai Tiszta Energia és Biztonsági Törvény”).

Mindez nem jelentette azt, hogy Obama nem vette komolyan az éghajlatváltozást, és a színfalak mögött ne tett volna lépéseket az ügyben. A klímavédelmi törvényt ugyan végül nem fogadta el a szenátus, de ebben szerepet játszhatott az is, hogy az olaj- és gázlobbi állítólag 175 millió dollárt (közel 40 milliárd forintot) költött a törvény ellehetetlenítésére.

Felvetődik a kérdés, hogy mi célt szolgál ez a játék a szavakkal? Az elnök emberei az ominózus eseményen közvélemény-kutatásokra és a pénzügyi válságra hivatkoztak. Vagyis minden bizonnyal leginkább attól tartottak, hogy Obama kivívja a gazdasági szereplők ellenszenvét, ha a környezetre való hivatkozással avatkozik be a gazdasági folyamatokba. Tény, hogy az üzletembereknek, befektetőknek, politikusoknak a gazdasági folyamatok a fontosak. De azért mégiscsak ott van az a 300 millió ember, aki az USÁ-ban lakva időről-időre ki van téve az egyre szélsőségesebbé váló időjárási eseményeknek. Jó lenne, ha értenék az összefüggést a környezeti problémák és egyéni döntéseik között, és tudnák, hogy vannak eszközeik a jövőbeli katasztrófák mérséklésére. De hogyan érthetnék meg, ha minderről nem lehet beszélni? Miközben a Yale Egyetem friss tanulmánya szerint már 70%-uk úgy gondolja, hogy a klímaváltozás valóság.

Számomra a legmeglepőbb a történetben mégis az, hogy a zöld szervezetek többsége engedelmesen elfogadta az elnöki ukázt. „Ha a Fehér Ház meghív egy találkozóra és azt mondja: ezentúl így beszélünk ezekről a dolgokról, az egy nagyon világos üzenet” – idézi a Friends of the Earth elnökét a cikk. Én viszont azt gondolom, hogy a civil szervezetek politikai nyomásra nem adhatják fel az elfogulatlan, független tájékoztatást, ismeretterjesztést, még akkor sem, ha ez amúgy fárasztó és frusztráló. Nagyon jó, hogy mára nyilvánvalóvá váltak az energiahatékonysági és a megújulós beruházások kedvező gazdasági hatásai, de azért ne felejtsük el, hogy a fenntarthatósági törekvések hátterében mégiscsak a környezeti problémák állnak.

A Guardian cikke teljes terjedelemben, az idézett adatok forrására való hivatkozással együtt elolvasható erre a linkre kattintva.

Szólj hozzá

Klíma- és energiapolitika