Az Energia Központ honlapján megjelent közlemény, ami a pályázat berekesztéséről számol be, kimagasló érdeklődésről, óriási sikerről, a lakossági igények és a kormányzati intézkedések csodálatos összhangjáról beszél. A másik oldalon, azaz a pályázók, pályázatírók, energetikus szakemberek jó részének ajkán valószínűleg nem ezek a szavak törtek fel, amikor röpke 3 nap után bezárult az a pályázati ablak.

Hosszú évek óta (igaz, több átalakítás után: volt ő NEP, Klímabarát Otthon, most éppen Mi otthonunk) gyakorlatilag ez az egyetlen olyan állami ösztönző, ami deklaráltan a lakosság energiahatékonysági beruházásait támogatja. És tényleg, volt rá igény, nem olyan rossz dolog 4-6 millió forintot kapni az államtól, ha valaki amúgy is éppen elköltene 10 milliót. A mostani helyzet ékes bizonyítéka annak, hogy ha 4-6 milliónkét osztják a pénzt, akkor az amúgy is szűkös keret nagyon hamar kimerül. Így az állami öszönző alig néhány száz projekt indítására lesz elég, tegyük hozzá, az is csak jövőre realizálódik majd.

Tényleg  az volna a sikeres pályázati konstrukció legfőbb sarokpontja, hogy három napig lehet indulni rajta? A szakmának jóformán arra sem volt ideje, hogy a beadáshoz szükséges szoftver sajátosságait, hibáit kismerje, a legtöbb beruházni szándékozónak az árajánlatok bekérésére sem maradt ideje. Akik kivártak a beruházással, de most éppen talán nyaralni voltak, ezért lecsúsztak, a lehetőségről, biztosan csalódottak. De főleg nem szeretnék azoknak a helyében lenni, akiknek majdnem kész pályázattal a kezében csapódott be az orruk előtt az ajtó. Ilyen körülmények között, a lakosság tájékoztatására elkötelezett szervezetként nem lehet jó szívvel ajánlani azt, hogy vegyék igénybe az állami támogatást. A pályázat hiányosságait hosszasan lehetne elemezni, de utólag csak akkor lenne már értelme, ha a kiíró részéről meglenne a javító szándék. Ilyet azonban nem tapasztaltunk az elmúlt hónapban.

Azért, ha lesz még hasonló keret, majd szólunk.