2016. ápr 29.

Csernobil verte be az utolsó szöget a német atom koporsójába

írta: Fülöp Orsolya
Csernobil verte be az utolsó szöget a német atom koporsójába

Szerző: Fülöp Orsolya

A gőzerővel zajló német Energiewende a közhiedelemmel ellentétben nem egy újkeletű hóbort. Németországban már a hetvenes években elindult a gondolkodás arról, hogy ki kéne szállni az atomenergiából. Az 1986-os csernobili katasztrófa, amikor Németország nagy része a radioaktív felhő alá került, végképp az atom ellen fordította a német társadalmat. Az antinukleáris mozgalomból kinőtt a zöld párt, amelyik később, kormányra kerülésekor a szociáldemokratákkal koalícióban 2000-ben átvitte a parlamenten az atomerőművek leállításáról szóló törvényt.

Ugyanakkor a folyamat már korábban elindult: 1990-ben leállították az NDK két, szovjet (a paksival egyező) típusú erőművét. Részben azért, mert nem tartották biztonságosnak, részben pedig azért, mert az NDK megszűnésével a korábbi tulajdonos (a Kelet-Német állam) is megszűnt, magánbefektetők pedig nem tolongtak az erőművek átvételéért.

A greifswald-i volt az egyik ilyen szovjet típusú erőmű, amit ’90-ben leállítottak - úgy, hogy az utolsó blokk éppen akkor épült fel. Tehát egy percet sem üzemelt. A leszerelés azóta is tart, és egyelőre nem látni a végét. (Az ügynek magyar vonatkozása is van: '96-ban ugyanis 235 darab fűtőelemet szállítottak át innen a a Paksi Atomerőműbe.)

Jelenleg nagyjából 2000 milliárd forintnyi összegre becsülik az öt blokk (összesen 2200 MW) leszerelésének és ártalmatlanításának költségét, de szakértők szerint ennek inkább a duplája valószínű. A nemzetközi tapasztalatok szerint az atomerőművek leszerelése közel annyiba kerül, mint ugyanekkora kapacitást felépíteni (mai árakon). Egy greifswaldi méretű atomerőmű felépítése, ahogy a Paks II példájából tudjuk, alsó hangon is 4000 milliárd forint.

            

Az mindenesetre már most egyértelmű a németek számára, hogy nem lesz elég az atomerőművek leszerelésére az a pénz, amit korábban erre a célra tartalékoltak az erőművek üzemeltetői. Vagyis egészen biztosan szükség lesz az adófizetők hozzájárulására. És a hulladékok végleges tárolása ebben nincsen benne, az egy teljesen külön sztori.

Optimista feltételezések szerint 2022-ben készül el a radioaktív hulladékok végleges tárolására alkalmas tároló. A kemény valóság viszont az, hogy még a tároló lehetséges helyszínét sem sikerült megtalálni - egyrészt nagyon kevés geológiai formáció alkalmas erre, másrészt a német állampolgárok sem akarnak radioaktív hulladékot tárolni a kertjeik alatt.

Mindaddig, amíg nem találnak végleges megoldást, a hulladékot ideiglenes tárolókban tárolják, aminek természetesen súlyos költségei vannak – minél tovább húzódik a folyamat, annál több. Márpedig várhatóan még sokáig, akár évtizedekig fog húzódni, hiszen a világon eddig sehol nem sikerült megoldani ezt a problémát.

(Magyarországon jelen pillanatban 900 milliárd forintra becsülik a Paksi Atomerőműben keletkezett hulladék kezelésének költségeit.)

Szólj hozzá

baleset atomenergia Németország Csernobil Energiewende Klíma- és energiapolitika